4.Fejezet

Pár nap múlva vége lett a „turné”-nak és végre otthon voltunk. Amikor megérkeztem apu otthon várt Én pedig a nyakába ugrottam. Már nagyon hiányzott. Egész este beszéltünk és már hajnali fél 1 volt mire úgy döntöttünk jobb volna aludni. Befeküdtem az ágyba és megnéztem a telefonom. Kaptam egy SMS-s Andy-től. Leírta, hogy nagyon szeret, és holnap eljönne ebédre, ha nem gond. Gyorsan bepötyögtem a válaszom, letettem a fejem a párnára és elaludtam. Reggel valaki bejött a szobámba – az ajtónyikorgásból ítélve- és leült az ágyam szélére. A szemem azonnal kipattant és sebesen felültem az ágyban. Andy volt ott az ágyamban. Nem tudtam elhinni. Azt hittem reggel 8 körül lehet ránéztem az órámra és megláttam. Fél 12. Szuper. Andy csak mosolygott rám csillogó szemekkel és várt.

- Öhm… - Krákogtam egy kicsit. - Azt hiszem, Én most izé átöltözök.
- Nyugodtan. – mondta még mindig mosolyogva.
- Andy …
- Igen?
- Na szóval. Öhm. Kimennél, kérlek? Tudod…
- Ó. Persze. – nem örült neki. Láttam az arcán. Andy olyan, mint egy nyitott könyv, csak néha zárja magát lakat alá.

- Köszönöm – mondtam neki mire Ő felállt és kisétált. 10 perc alatt kész is lettem. Lerohantam a lépcsőn és megláttam amint az én apám és Andy nevetve beszélgetnek a konyhában. Furcsa volt, hogy mennyire jól elvannak. Amint beléptem Andy odajött hozzám, megfogta a kezem és odakísért az asztalhoz. Leültünk és elkezdtünk enni. Apa és Andy kitárgyalták egymásnak az egész életüket. Amikor apa megtudta, hogy Andy egy igazi rock banda énekese csak bámult rá tátott szájjal. Nem tudta felfogni. Andy nagyon sok mindent elmondott neki, de szerencsére arról nem szólt, hogy Ő és Én együtt vagyunk. Ezt egy hálás pillantással jutalmaztam. Megebédeltünk, utána felmentünk a szobámba. Andy ment elöl és kinyitotta nekem az ajtót majd gondosan becsukta utánunk. - Azt hiszem, valami készülődik – mondtam magamban. Leültem az ágyra és figyeltem mit csinál. Levette a pólóját és szépen ráhajtogatta a fotel karfájára. Odajött hozzám és leült mellém az ágyra. Kicsit közelebb húzódtam hozzá, hiszen az a test… ellenállhatatlan volt. Közelhajolt hozzám már szinte összeért a homlokunk. Lassan, de biztosan megcsókolt én pedig úgy éreztem magam mintha forogna velem a világ. Megkapaszkodtam Andy karjában, ő pedig elhúzódott egy mosoly erejéig utána visszatért a csókhoz.  Maga felé fordított és a szemembe nézett. A szívem hevesebben vert, mint valaha. Próbáltam magamhoz húzni, de fiúként könnyen maga felé húzott így az ölében kötöttem ki. Megöleltem és fejemet a mellkasára tettem. Hátradőltünk. Ő alattam, a fejem a mellkasán, lábunk teljesen összegabalyodva. Csodálatos pillanat volt, de az ilyenek sem tartanak örökké. Benyitott apa:

- Sráco… - nyitotta az ajtót, de amint meglátott minket az arca falfehér lett.
- Apa! Nincs semmi. Kérlek, kimennél?
- Persze, persze. Már megyek is.
- Köszönjük – mondta Andy mosolyogva.
Kiment én meg kiugrottam az ágyból és gyorsan kulcsra zártam az ajtót. Andy furán nézett rám, hogy mit csinálok.
- Jobb lenne, ha félpercenként benyitna?- nevettem majd visszabújtam Andy mellé az ágyba. Megölelt és elkezdett magához húzni még jobban, mint előtte. Tudtam mit akart, de ez nem volt alkalmas.
- Andy. – suttogtam a fülébe.
- Hmm? – morogta válaszul.
- Ezt nem most kéne. Tudod. – lazított a szorításán és tudtam, beleegyezett.
 - Oké. – a válaszán éreztem, hogy nem annyira tetszik neki ez, de elfogadta. Majd máskor.
- Nem baj?
- Dehogyis. Majd. Ráérünk. – megpuszilt és így maradtunk sokáig majd elaludtam.

3.Fejezet

Reggel Matt jött be. Andy-t kereste. A szólított felemelte a fejét és álmosa pislogott körbe a helyiségben. Láttam Matt arcán, hogy a fantáziája elindult amint meglátott minket. 

- Óóóó. Ti ketten. Csak nem? – mondta hatalmas vigyorral a képén.
- Dehogyis haver. El, ne mert indítani azt a piszkos fantáziád! – Andy szúrós tekintettel nézte.
- Hát már késő. Amúgy Alice. Miért hagytad, hogy melletted aludjon e a balfék?- már szinte fetrengett a nevetéstől.
- Ööö. Nem tudom. Talán mert megnyugtató személyiség. – az arcom egy pillanat alatt elvörösödött.
- Kölyök. Te szerelmes vagy! Ha-Ha.- úgy nevetett, mint aki mentem megfullad. Andy ezek hallatára előszedte a legközelebb eső párnát, ami szerencsétlenségemre az enyém volt. Meglendítette és Matt-hez vágta. Az visszadobta és sarkon fordult, de még visszaszólt:
- Szólok a többieknek, hogy már felébresztettelek titeket. 

Amint kiment Andy felém fordult és finoman megcsókolt. Aztán gyorsan kivágtatott és én egyedül maradtam a gondolataimmal. Azt hiszem, szeretem Andy-t. Nem mertem bevallani neki. Még magamnak sem. Aznap odaértünk a következő állomásra. Felhívtam apát, mert már keresett. Letettem és Andy mellém sétált és magához vont a derekamnál fogva. Megfordultam és megöleltem, hallottam a nyugodt szívverését, éreztem a leheletét. Felnéztem rá, de semmit nem láttam, mert a szemembe sütött a nap. Ilyenkor nagyon tudtam utálni, hogy magasabb, mint én. Mosolygott azzal az ellenállhatatlan féloldalas mosolyával. Most bevallhatom magamnak: beleszerettem, és ezt Ő is tudja. A koncert előtt pár órával odaálltunk a fiúk elé és bejelentettük. Mindenki örömmel fogadta, de Ash elég furcsán nézett. Nem sokkal ez után félrevont és elmondta, hogy örül meg minden, de kár, hogy nem tudta meg korábban. Mondtam neki, ha meglett volna az, ami most köztem és Andy között van, elmondtam volna. Miután visszamentünk, Andy is félrehívott pár mondat erejéig.
- Mit mondott Ash? Nem örül neki, ugye? – kérdezte oldalra húzott szájjal.
- Nem, dehogyis. Minden oké ne idegeskedj. – nyugtatásképp megöleltem, ő pedig megszorított, de vigyázva rám. Olyan figyelmes.

2.Fejezet

Később valaki –gondolom Andy mert éreztem az illatát- bevitt egy kis helyiségbe, letett a fekvőhelyre majd otthagyott hadd pihenjek. Reggel Jinxx jött be ébreszteni, hogy kérek-e kávét. Elfogadtam. Kivánszorogtam a konyhába –amit én nem neveznék annak, mert rohadt pici- és megittam a még gőzölgő kávémat. A többiek is csak most ébredtek fel. Csak CC volt nagyon éber és vidám hangulatú. Megkérdeztem Mike-ot hol lehet lezuhanyozni. Megmutatta, hogy a Hotelben-, ami mellett parkoltunk- tudok. Elmentem és elkészülődtem. Felkentem egy erős fekete sminket és visszamentem a buszhoz. Kimentünk a parkba a fiúkkal, de mindenki elment focizni csak én és Andy maradtunk az ösvényen. Sétálgattunk, majd észrevettem, hogy egyre messzebb kerültünk a fiúktól és egy tó, a park közepébe tartunk. Szóvá is tettem Andy-nek mire egy kaján vigyort kaptam válaszul. Bele se mertem gondolni mit történhet vagy mi fog történni. Andy megfogta a kezem, és magához húzott és megpuszilta a fülem mögött a bőröm. Az érzésbe beleborzongtam. Egész testem remegett. Kezemmel megpróbáltam eltolni magamtól, sikertelenül. Rám nézett. Olyan közel volt, hogy tisztán kivehető volt az a kicsi fekete pont az őrjítően kék szeme szélén. Még közelebb jött hozzám. Lehunytam a szemem. Nem mertem belenézni a szemébe mivel tudtam milyen hatása van rám. Andy rátette a kezét a másik kezemre gyengéden megszorította, felemelte és mellkasához tette. Éreztem a meleg levegőt, amit kifújt a fejem tetején. Finom csókot nyomott a szám sarkába. Várt. Amikor nem reagáltam megszólalt:

- Alice.
- Andy. Miért?
- Mindjárt megtudod.
- Félek. - mondtam inkább magamnak, alig hallhatóan. Andy elengedte a kezem, de nem bírtam elmozdulni. Odahajolt hozzám, ajkai súrolták az enyémet. Amikor még mindig egy helyben voltam szája megtalálta az enyémet. Annyira szenvedélyes volt és égető vágyat éreztem, hogy viszonozzam a csókot. Féltem a következményektől. Ajkai szétnyíltak és várt rám, hogy megtegyem. Viszonoztam. Éreztem amint mosolyra húzza a száját és a keze elindul a ruhám pántja felé.
- Andy. Ne, kérlek.
- Miért ne? Nincs itt senki csak te meg én.
- De tényleg ne. Mi lenne ha… mi… érted ugye?
- Nem lesz semmi baj. Ne aggódj.
- Andy. – toltam el magamtól- Te a BVB frontembere vagy én meg egy átlagos lány. Ezt nem lehet.
- Hiába mondod, akkor sem változtat az érzéseimen.
- Akkor most mit akarsz?
- Menjünk vissza, és beszéljük meg. Jó?
- Oké.

Megerősítésként még bólintottam is. Elindultunk vissza és Andy fogta a kezem, amíg ki nem értünk a fák árnyékából. Amint kiléptünk, elengedte. Nem igazán tudtam felfogni mivel az előbb történtek után még mindig sokkos állapotban voltam kicsit. Abban a pillanatban amint eleresztette a kezem, a lábam elkezdett remegni. Nem tudtam egymás után tenni őket. Andy tovább ment pár lépést, de mivel nem mozdultam visszajött és ölébe vitt a buszig. A srácok persze azonnal rákérdeztek. Azt mondtuk séta közben megrántottam a lábam. Igyekeztem olyan fejet vágni, mint akinek tényleg fáj a lába. Matt nézett nagyon furcsán és még este odament Andy-hez megkérdezni. Ő persze elmondott neki mindent, hiszen a legjobb barátja. Matt az elején kiröhögte, de utána már komolyabb lett.
- Na és? Mit mondasz a többieknek?- kérdezte Matt vigyorral a képén.
- Nem tudom. Valami olyasmit, hogy ez és ez miatt én és Alice együtt vagyunk és, hogy fogadják el.

Ennél a résznél közbeszóltam:
- Andy. Mi mióta vagyunk egy pár? Mert én nem tudok róla.
- Hát ami a parkban volt, számomra  azt jelentette. Főleg, hogy „válaszoltál” nekem.
- Ezt meg kellett volna, beszélnünk mielőtt elmondjuk bárkinek is. Bocs Matt.
- Semmi gond.
- Azt hiszem, én bemegyek. – Mondta fáradtan.
- Oké. Elkísérlek. – ajánlotta fel Andy.
- Jó. – egyeztem bele. Tudtam, hogy úgyse enged egyedül és már nem volt kedvem vitatkozni vele.
Elmentem tusolni és visszamentem a buszba. Andy már várt a helyén. Közölte, hogy vegyem fel a pólóját és aludjak a helyén. Nem ellenkeztem. Kisétált, de mire majdnem elaludtam volna már vissza is jött és bebújt mellém a fekvő helyre. Megölet a takarón keresztül, vigyázva.  Így aludtunk el.

1.Fejezet

Jake hívott telefonon fél 3-kor, hogy nincs-e kedvem elmenni velük turnézni. Sokáig gondolkoztam a válasszal, de végül igent mondtam. Összeszedtem a cuccaimat és írtam egy üzenetet apának, hogy elmentem ne keressen. Estére el is készültem és átrobogtam a Harley-mmal a fiúkhoz. Ők már indulásra készen vártak rám. Lepattantam a motoromról és azzal a lendülettel fel is ugrottam a busz lépcsőjére. Mike, a sofőr kellemes tempóban, biztosan vezetett így nem volt miért aggódnom. Ashley folyamatosan figyelt, de nem szólt semmit. Végül megszólalt:
- Hello!
- Szia. - néztem rá furcsán. Nem igazán értettem, de hát mindegy is.
- Hozhatok valamit esetleg?
- Ó, nem köszönöm.
- Naaa.. –nógatott.
- Tényleg nem, de rendes tőled, köszi.
- Hát akkor mesélj magadról valamit. Alig ismerlek – itt esett le, hogy Ashley csat részeg. Gondolkoztam, hogy tudnám kijózanítani, mert este koncert.
- Ash. Ne szórakozz vele. 5 éve ismersz. Azt hiszem, jobb lenne, ha aludnál egyet. Attól kijózanodnál. – mondta szúrós pillantásokat lövellve felé.
- De én nem vagyok részeg. Úgy látszik, hogy utálsz. Nagyon rendes tőled, hogy ezt elmondtad. Köszi.
- Mi? Ugyan dehogy. Te vagy a legjobb haverom. Mégis miért utálnálak?
Ash lenézett az ölébe és nem emelte vissza a fejét. Odasétáltam Andy-hez és rákérdeztem:
- Te Andy. Ash-el történt valami az utóbbi időben?
- Hát tudod. Megint szakított azzal a ribivel és megint többet iszik a kelleténél.
- Áhá. értem. És ez mikor történt?
- Hát nem is tudom. Talán pár hete. Mert?
- Mert elég furán viselkedik velem. Azt mondja, nem ismer. Pedig te is tudod, hogy már 5 éve ismer.
- Akkor megint ivott. De ezúttal szerintem még többet.
- De hát este koncert lesz nem?
- De. Tudnál segíteni?
- Miben kéne?
- Hát Ashley-t ki kellene józanítani valahogy.
- Álljunk csak meg. …. nem azt ne várd el tőlem. Oké, hogy jóban vagyunk, de ezt azért ne.
- Ma este fel kell lépnünk. Ez az új lemezbemutató koncert. Nem lehet kihagyni.
- És ha nem sikerül? Akkor mi lesz?
- Biztos sikerülni fog. Nem lesz gond. Most pedig menj oda hozzá és beszélgess, vele komoly dolgokról hátha segít. Jó?
- Rendben.
Elindultam Ashley felé és hatalmas mosolyt erőltettem arcomra, hogy tudja nincs semmi hátsó szándékom. Amikor meghallotta, hogy közeledem felém fordult, de a tekintete ködös maradt, messzibe révedő.
- Figyelj Ashley. Látom, hogy valami gond van. Mondd el. Tudod, hogy benne, megbízhatsz.
- Semmi bajom.
- Hát akkor? Mi történt veled?
- Azt hiszem Jennifer-rel végleg vége.
- De hát olyan jól megvoltatok. Összevesztetek?
- Nem.
- Akkor?
- Van egy úgymond régi ismerősöm és hát, nem tagadom, tetszik nekem. Amikor vele vagyok, úgy érzem, minden rendben van és semmi és senki nem bánthat.
- Na, mesélj. Ki az?- kérdeztem már szinte idegesítő kíváncsisággal. Rám nézett. A pillantása sokat mondó volt. De nem. Az lehetetlen. Képtelenség. Visszanéztem rá olyan határozottan, ahogy csak tudtam.
- Ash, én … , én … - nem tudtam folytatni. Egyetlen hang sem jött ki a torkomon. Úgy éreztem azonnal megfulladok.
- Alice, én …, én …- Ő is dadogott akárcsak én. Utána kínos csend következett. A szemem sarkából észrevettem Andy-t amint felénk indul, de a kezemmel jeleztem nem kell, hogy jöjjön, nincs baj. Újra Ashley-re néztem, de Ő már a tájat nézte az ablakon át.
- Ash figyelj. Az képtelenség, amire gondolsz. Azt nem ehet, hogy te meg…
- Mi? Itt nem rólad van szó! Hanem Samantha-ról. Tudod, a gimis osztálytársam. Mégis, hogy hihetted, hogy te és én? Látod? Megint magadra gondolsz. Bocs, de jobb, ha békén hagysz.
Ez a mondat furcsamód egész jól esett, hiszen nem kell nekem Ash és neki se én. Ezzel mindent tisztáztunk. Ez a beszélgetés siker volt a fiúknak is, mert Ash hamarosan már józanul ült a gitárját fényesítve. Beértünk a parkolóba és a fiúk felöltöztek a koncerthez illő ruhába és elindultak a fellépésre. Én egyedül maradtam Mike-al és Matt-el, Andy legjobb barátjával. Ismertük egymást, de nem beszéltünk sokszor csak ritka alkalmakkor. A mostani is egy ilyen volt. Amíg a fiúk koncerteztek mi elmeséltük egymásnak az egész életünket. Végszóra megérkeztek a fiúk. Gyorsan elhelyezkedtünk a buszban és elindultunk a következő állomás felé. A csapat felváltva mesélte el, hogy milyen volt a koncert, hányan voltak és minden részletet. Leültünk egy asztal szerűséghez hogy jobban elférjünk. Velem szemben Jake, Jinxx és Ashley ült, egyik oldalamon Andy a másikon pedig CC ült. Éreztem, hogy a szemem kezd lecsukódni. Nagyon elfáradtam. Azt hiszem Andy vállán elaludtam.