- Andy! - Szaladt oda hozzánk, majd felkapta Alice-t és
megpörgette a levegőben. - Hogy vagy haver? - mosolygott, miközben letette
- Megvagyok. Hánykor is léptek fel?
-10-kor, 9kor vannak Vic-ék.
- Sziasztoook! - Integetett az emlegetett szamár. –Vic Fuentes vagyok. - mosolygott és kezet fogtunk. Engem már ismert.
- Na és te, szép hölgy? Ki vagy? – kérdezte Alice-t vizslatva.
- Én Alice Johnson. – mutatkozott be Alice is.
- Koncert után megyünk bulizni! - Vigyorgott Ronnie. Mindenki beleegyezett, majd leléptek készülni. Alice-el a backstage-ből néztünk mindent. Amikor Vic és a többiek felléptek a színpadra, hatalmas sikoltozás és tapsvihar támadt. Mondott pár "köszöntő" sort, majd játszani kezdtek. A Hell Above-al kezdtek, majd az ismertebb számaikat játszották. Alice végig vigyorogta az egészet, a számok között ő is tapsolt és sikoltozott. A PTV elbúcsúzott a közönségtől, majd lihegve jöttek oda hozzánk és megdumáltuk az after parti helyszínét. Ronnie-ék következtek, hatalmas bulit csaptak. A közönség valósággal őrjöngött. Mikor vége lett mindkét koncertnek, kint találkoztunk és limóval mentünk egy buliba. Olyan éjfél körül szegény Alice már hullarészegre itta magát, de mi sem panaszkodhattunk.
- Megvagyok. Hánykor is léptek fel?
-10-kor, 9kor vannak Vic-ék.
- Sziasztoook! - Integetett az emlegetett szamár. –Vic Fuentes vagyok. - mosolygott és kezet fogtunk. Engem már ismert.
- Na és te, szép hölgy? Ki vagy? – kérdezte Alice-t vizslatva.
- Én Alice Johnson. – mutatkozott be Alice is.
- Koncert után megyünk bulizni! - Vigyorgott Ronnie. Mindenki beleegyezett, majd leléptek készülni. Alice-el a backstage-ből néztünk mindent. Amikor Vic és a többiek felléptek a színpadra, hatalmas sikoltozás és tapsvihar támadt. Mondott pár "köszöntő" sort, majd játszani kezdtek. A Hell Above-al kezdtek, majd az ismertebb számaikat játszották. Alice végig vigyorogta az egészet, a számok között ő is tapsolt és sikoltozott. A PTV elbúcsúzott a közönségtől, majd lihegve jöttek oda hozzánk és megdumáltuk az after parti helyszínét. Ronnie-ék következtek, hatalmas bulit csaptak. A közönség valósággal őrjöngött. Mikor vége lett mindkét koncertnek, kint találkoztunk és limóval mentünk egy buliba. Olyan éjfél körül szegény Alice már hullarészegre itta magát, de mi sem panaszkodhattunk.
*Hajnali 4 óra.*
- Alice... - nyöszörögtem az ágyban, de nem volt mellettem.
Kivánszorogtam a fürdőbe, ahol Alice épp kiadta magából a piát. Hátrafogtam a
haját.
- Jól elintézted magad kicsim... - mondtam aggódva. Az egésznek az lett a vége, hogy a fürdőszoba csempének dőlve aludt Alice a karjaimban, én virrasztottam, hátha felébred. Reggel 8 körül tért magához.
- Hogy érzed magad életem? - simogattam a haját.
- Másnaposan. Le kell tusolnom. - tápászkodott fel az ölemből.
- Maradjak? - néztem fel rá. Álmosan bólintott, majd vetkőzni kezdett. Kb fél óráig voltunk a zuhany alatt, majd mikor felöltöztünk, Alice sápadtan dőlt az ágyba.
- Minden rendben?
- Hányingerem van. Gondolom az este miatt...
- Cica, a kedvemért csinálnál egy terhességi tesztet? - fürkésztem az arcát.
- Tegnap jól berúgtam, ha terhes vagyok, öngyilkos leszek. - azzal kiment. Néhány perc eltelt, de Alice nem jött vissza. Lementem, és megláttam a nappaliban. A kanapén ült és sírt.
- Édes istenem, mi történt? - kérdeztem kétségbeesetten és mellé ültem. A kezében ott virított a teszt. Pozitív...
- Áh, értem... Alice, baby nézz rám. - Emeltem fel a fejét a mutatóujjammal az álla alatt. - Anya leszel, én pedig apa. Ettől kezdve jobban vigyázok rád, nem engedem, hogy igyál. Ez csak egyszeri alkalom volt, de nem árthat a picinek. - simogattam a hasát. - Este elviszlek valahova, de meglepetés.
*Alice Po.V.*
- Nem szeretem a meglepetéseket! – mondtam és újra rápillantottam a tesztre. Megállt bennem az ütő. Negatív?? Akkor mégsem vagyok terhes. Úristen.
- Öhm, Andy?! Nézd csak! – böktem oldalba, hogy figyeljen.
- Mondjad.
- A teszt…nézd meg. – kezébe vette és csak nézte.
- Alice. Nem vagy terhes. Persze, ez nem változtat semmin, boldog vagyok, hogy veled lehetek és elmegyünk a meglepetés helyre. Na meg, a sok koncert miatt nem is biztos, hogy meg tudtuk volna oldani.
- Andy!! Ne fájdítsd a szívem, inkább menjünk el valahova. Ezt meg dobd ki. – utasítottam a tesztre mutatva.
- Ha te mondod… - nyugodott bele haragos mondataimba.
- Igen, én mondom. Vegyünk egy ruhát. – kellett valami, ami minden gondolatomat eltereli. A vásárlás erre tökéletesen megfelel.
- Jó, nekem is kell úgyis egy-két dolog. – felöltöztem, ő is elkészült, felkapta a kocsi kulcsot és már indultunk is.
*A boltban*
- Édes, szerinted ez jól áll? – kérdeztem egy piros, pántos ruhában állva, majd pörögtem egy kicsit, hogy megnézhessen.
- Nem. – mondta.
- Mi az, hogy nem?
- Tudod, hogy akkor nézel ki a legjobban, ha nincsen rajtad ruha. – mondta és küldött egy perverz mosolyt.
- Tudom, de azon kívül, te perverz állat. – mondtam, immár a derekát átölelve.
- Szeretlek! – suttogta a fülembe.
- Én is. – mondtam. Hazamentünk, de Andy nem hagyott egy perc nyugtot sem.
*Andy*
- Na, készen vagy már? – kérdeztem türelmetlenül.
- Mindjárt! – kiabált a fürdőből Alice.
- Ahjj… - mormogtam és addig bementem a konyhába inni.
Körülbelül öt perc múlva jött le Alice. Gyönyörű volt. Fekete koktélruha –nem olyan mini, mint ami általában szokott lenni a lányoknak, kicsit hosszabb- és egy magas sarkú cipő. Fülbevaló és ezüstös nyaklánc.
Megigézve néztem rá, mire elpirult és elmosolyodott. Én is elmosolyodtam, aztán a kezemet úgy tartottam, hogy bele tudjon karolni. Kimentünk a kocsihoz és miután kinyitottam neki az ajtót és beültünk elindultunk a „titkos” helyre. Amikor már majdnem oda értünk félreálltam a leállósávban.
- Most miért álltunk meg? – kérdezte értetlenül Alice.
- Azért, hogy a meglepi, maradjon, meglepi. – mosolyogtam és kiszálltam a kocsiból, majd átmentem az ő oldalára és bekötöttem a szemét, hogy ne lásson.
– Na, mehetünk. – vigyorogtam és újra beindítottam a motort.
Úgy durván három perc múlva érkeztünk a helyszínre. Kiszálltam a kocsiból, majd kisegítettem Alice-t is. A kezét fogva vezettem a kis asztalhoz. Gyönyörű, holdfényes vacsora, gyertyával, rózsaszirmokkal és finom, könnyű vacsorával. Levettem a szeméről a „kötést”, majd az arcát fürkészve vezettem az asztalhoz. Örömkönnyes szemekkel lépkedett oda, aztán a kezét a szája elé téve fordult oda hozzám.
- Andy… - mondta, majd egy könnycsepp kigördült a szeméből. – Szeretlek! – mosolygott és megcsókolt. – Nem kellett volna… - suttogta az ajkaimba.
- De… - vigyorogtam rá. – És mielőtt megkérdezted, hogy miért, azért, mert szeretlek! – tettem hozzá mosolyogva, amikor szólásra nyitotta volna a száját. Mosolygott, majd leültünk az asztalhoz. Kihúztam neki a széket, és amikor leült betoltam. Szembe ültem vele. Igaz, a vacsorát nem én csináltam, mert én max egy palacsintát tudtam volna nagy nehezen összehozni… De a lényeg, hogy mind a kettőnknek ízlett. Az evés után sétálni indultunk. Egy kisebb fedett helyre mentünk, ami benyúlt a vízbe. Egy aranyos kis fahídon kellet oda menni. Amint oda értünk hátulról átkaroltam Alice-t a derekánál, majd a fejemet a vállán pihentettem.
- Hogy tetszik? – kérdeztem miközben a vízen tükröződő hold fényét néztük.
- Andy, nem is tudom, hogy hogyan köszönjem meg. – sóhajtott mosolyogva.
Erre a pillanatra vártam. Elő léptem, és a szemébe nézve letérdeltem elé.
- Alice. Én a világon mindennél és mindenkinél jobban szeretlek. Össze akarom kötni veled az életemet. Melletted akarok lefeküdni, felkelni. Veled akarom felnevelni a gyerekeinket, veled akarom leélni az életemet. – mondtam neki a sorokat, amiket ő némán, könnyezve hallgatott, aztán kivettem a zsebemből a kis piros bársony dobozkát.
– Alice. Hozzám jössz?
- Jól elintézted magad kicsim... - mondtam aggódva. Az egésznek az lett a vége, hogy a fürdőszoba csempének dőlve aludt Alice a karjaimban, én virrasztottam, hátha felébred. Reggel 8 körül tért magához.
- Hogy érzed magad életem? - simogattam a haját.
- Másnaposan. Le kell tusolnom. - tápászkodott fel az ölemből.
- Maradjak? - néztem fel rá. Álmosan bólintott, majd vetkőzni kezdett. Kb fél óráig voltunk a zuhany alatt, majd mikor felöltöztünk, Alice sápadtan dőlt az ágyba.
- Minden rendben?
- Hányingerem van. Gondolom az este miatt...
- Cica, a kedvemért csinálnál egy terhességi tesztet? - fürkésztem az arcát.
- Tegnap jól berúgtam, ha terhes vagyok, öngyilkos leszek. - azzal kiment. Néhány perc eltelt, de Alice nem jött vissza. Lementem, és megláttam a nappaliban. A kanapén ült és sírt.
- Édes istenem, mi történt? - kérdeztem kétségbeesetten és mellé ültem. A kezében ott virított a teszt. Pozitív...
- Áh, értem... Alice, baby nézz rám. - Emeltem fel a fejét a mutatóujjammal az álla alatt. - Anya leszel, én pedig apa. Ettől kezdve jobban vigyázok rád, nem engedem, hogy igyál. Ez csak egyszeri alkalom volt, de nem árthat a picinek. - simogattam a hasát. - Este elviszlek valahova, de meglepetés.
*Alice Po.V.*
- Nem szeretem a meglepetéseket! – mondtam és újra rápillantottam a tesztre. Megállt bennem az ütő. Negatív?? Akkor mégsem vagyok terhes. Úristen.
- Öhm, Andy?! Nézd csak! – böktem oldalba, hogy figyeljen.
- Mondjad.
- A teszt…nézd meg. – kezébe vette és csak nézte.
- Alice. Nem vagy terhes. Persze, ez nem változtat semmin, boldog vagyok, hogy veled lehetek és elmegyünk a meglepetés helyre. Na meg, a sok koncert miatt nem is biztos, hogy meg tudtuk volna oldani.
- Andy!! Ne fájdítsd a szívem, inkább menjünk el valahova. Ezt meg dobd ki. – utasítottam a tesztre mutatva.
- Ha te mondod… - nyugodott bele haragos mondataimba.
- Igen, én mondom. Vegyünk egy ruhát. – kellett valami, ami minden gondolatomat eltereli. A vásárlás erre tökéletesen megfelel.
- Jó, nekem is kell úgyis egy-két dolog. – felöltöztem, ő is elkészült, felkapta a kocsi kulcsot és már indultunk is.
*A boltban*
- Édes, szerinted ez jól áll? – kérdeztem egy piros, pántos ruhában állva, majd pörögtem egy kicsit, hogy megnézhessen.
- Nem. – mondta.
- Mi az, hogy nem?
- Tudod, hogy akkor nézel ki a legjobban, ha nincsen rajtad ruha. – mondta és küldött egy perverz mosolyt.
- Tudom, de azon kívül, te perverz állat. – mondtam, immár a derekát átölelve.
- Szeretlek! – suttogta a fülembe.
- Én is. – mondtam. Hazamentünk, de Andy nem hagyott egy perc nyugtot sem.
*Andy*
- Na, készen vagy már? – kérdeztem türelmetlenül.
- Mindjárt! – kiabált a fürdőből Alice.
- Ahjj… - mormogtam és addig bementem a konyhába inni.
Körülbelül öt perc múlva jött le Alice. Gyönyörű volt. Fekete koktélruha –nem olyan mini, mint ami általában szokott lenni a lányoknak, kicsit hosszabb- és egy magas sarkú cipő. Fülbevaló és ezüstös nyaklánc.
Megigézve néztem rá, mire elpirult és elmosolyodott. Én is elmosolyodtam, aztán a kezemet úgy tartottam, hogy bele tudjon karolni. Kimentünk a kocsihoz és miután kinyitottam neki az ajtót és beültünk elindultunk a „titkos” helyre. Amikor már majdnem oda értünk félreálltam a leállósávban.
- Most miért álltunk meg? – kérdezte értetlenül Alice.
- Azért, hogy a meglepi, maradjon, meglepi. – mosolyogtam és kiszálltam a kocsiból, majd átmentem az ő oldalára és bekötöttem a szemét, hogy ne lásson.
– Na, mehetünk. – vigyorogtam és újra beindítottam a motort.
Úgy durván három perc múlva érkeztünk a helyszínre. Kiszálltam a kocsiból, majd kisegítettem Alice-t is. A kezét fogva vezettem a kis asztalhoz. Gyönyörű, holdfényes vacsora, gyertyával, rózsaszirmokkal és finom, könnyű vacsorával. Levettem a szeméről a „kötést”, majd az arcát fürkészve vezettem az asztalhoz. Örömkönnyes szemekkel lépkedett oda, aztán a kezét a szája elé téve fordult oda hozzám.
- Andy… - mondta, majd egy könnycsepp kigördült a szeméből. – Szeretlek! – mosolygott és megcsókolt. – Nem kellett volna… - suttogta az ajkaimba.
- De… - vigyorogtam rá. – És mielőtt megkérdezted, hogy miért, azért, mert szeretlek! – tettem hozzá mosolyogva, amikor szólásra nyitotta volna a száját. Mosolygott, majd leültünk az asztalhoz. Kihúztam neki a széket, és amikor leült betoltam. Szembe ültem vele. Igaz, a vacsorát nem én csináltam, mert én max egy palacsintát tudtam volna nagy nehezen összehozni… De a lényeg, hogy mind a kettőnknek ízlett. Az evés után sétálni indultunk. Egy kisebb fedett helyre mentünk, ami benyúlt a vízbe. Egy aranyos kis fahídon kellet oda menni. Amint oda értünk hátulról átkaroltam Alice-t a derekánál, majd a fejemet a vállán pihentettem.
- Hogy tetszik? – kérdeztem miközben a vízen tükröződő hold fényét néztük.
- Andy, nem is tudom, hogy hogyan köszönjem meg. – sóhajtott mosolyogva.
Erre a pillanatra vártam. Elő léptem, és a szemébe nézve letérdeltem elé.
- Alice. Én a világon mindennél és mindenkinél jobban szeretlek. Össze akarom kötni veled az életemet. Melletted akarok lefeküdni, felkelni. Veled akarom felnevelni a gyerekeinket, veled akarom leélni az életemet. – mondtam neki a sorokat, amiket ő némán, könnyezve hallgatott, aztán kivettem a zsebemből a kis piros bársony dobozkát.
– Alice. Hozzám jössz?
Újra köszönöm Vandának és Tündy-nek a rengeteg segítséget! :3
