* Alice P.o.V.*
Fekszek az ágyamban és gondolkozok. A minap Andy felhozta a házasság témát a gyerekvállalással együtt. Mondhatom jó párosítás. Még mindig hihetetlen... mennyi ideje is? Körülbelül egy bő éve már, hogy Andy a párom, kisebb nagyobb megszakításokkal ugyan, de már több mint egy év. Egy ilyen talpig tökéletes úriember aki még mindig szeret éppúgy ahogyan én őt. Nélküle már nem tudom elképzelni az életemet, csak ha nagyon megerőltetem a fantáziám. Ha az elkövetkezendő napok egyikén megkérné a kezem fogalmam sincs, hogy mit mondanék. Persze, nagyon szeretem és mint már korábban említettem Ő teszi teljessé az életemet, de a házasság ettől függetlenül hatalmas lépés lenne mindnyájunknak. Örömmel fűzném szorosabbra ezt a kapcsolatot, de ugyanakkor ott a statisztika. A házasságok több mint fele válással ér véget. Természetesen erre nem építek, de akkor is ott marad az agyam egy eldugott kis szegletében. Ott motoszkál, hogy mi van, ha nem lesz jó ez így.. mi van ha megunjuk egymást?
Gondolkoznom kell.
*Andy P.o.V.*
Döntöttem.
Holnap megkérem Alice kezét, akár akadékoskodnak a többiek, akár nem. Biztonságban akarom tudni és ez csak akkor lehetséges, ha velem van. Ash mindig mondja, hogy ez túl komoly döntés meg, hogy úgyse fog rá felelni..Túl elszánt vagyok ahhoz, hogy egy közeli barát megállítson. Holnap lesz a napja és kész.
Ah. Tudom, hogy most is ébren van, itt, a karjaimban pihen és azt is tudom, hogy Ő is ezen gondolkozik, de most mégsem kérhetem meg. Szeretnék kimenni a friss levegőre, kiszellőztetni a fejem a komoly gondolatoktól, de ... inkább vele maradok, ölelem őt amíg tudom.
(.....)
-Alice!!! - éles hangom mint kés vágott a csöndes szobába. Én, lévén jófiúnak neveltek, szépen felöltözve (ezalatt értem a szmokingot és az ehhez tartozó ruhadarabokat) várok a világ legcsodálatosabb nőjére, akinek az öt perc nagyjából egy óra, de még magának sem vallaná be. Tíz perce el kellett volna indulnunk, de ehelyett még mindig rá várok.
- Megyek már..! - hangzik ugyanaz a válasz mint egy órával ezelőtt. Mindjárt. Halk kopogás. Egyre hangosabb. Woah! Megjelenik életem nője. A lépcsőn óvatosan tipeg lefelé fekete magassarkújában. Mélyvörös ruhája éles kontrasztban van bőrének fehérségével. Igen, képes vagyok megkérni a kezét ma este. Ő az a nő, akire eddig vártam.
(...)
A mólón egy kétszemélyes asztal állt. Az autókázás alatt Alice megállás nélkül kérdezte, hogy mégis merre tartunk. Aikor kiszálltunk és meglátta, hatalmas mosoly terül el gyönyörű arcán.
- Alice. Kérlek, ülj le oda. - mondtam az egyik hófehér székre mutatva. Ő engedelmesen leereszkedett és várt rám. Mély levegőt vettem és belekezdtem. Letérdeltem. A nadrágom zsebéből kivettem egy apró dobozt, kinyitottam majd Alice elé tettem az asztalra.
- Lennél a feleségem?
- Én...ööö...
- Kérlek. - mondtam, közben magam is megengedtem egy könnycseppet. Láttam a szemében, hogy nem tud dönteni.
Fekszek az ágyamban és gondolkozok. A minap Andy felhozta a házasság témát a gyerekvállalással együtt. Mondhatom jó párosítás. Még mindig hihetetlen... mennyi ideje is? Körülbelül egy bő éve már, hogy Andy a párom, kisebb nagyobb megszakításokkal ugyan, de már több mint egy év. Egy ilyen talpig tökéletes úriember aki még mindig szeret éppúgy ahogyan én őt. Nélküle már nem tudom elképzelni az életemet, csak ha nagyon megerőltetem a fantáziám. Ha az elkövetkezendő napok egyikén megkérné a kezem fogalmam sincs, hogy mit mondanék. Persze, nagyon szeretem és mint már korábban említettem Ő teszi teljessé az életemet, de a házasság ettől függetlenül hatalmas lépés lenne mindnyájunknak. Örömmel fűzném szorosabbra ezt a kapcsolatot, de ugyanakkor ott a statisztika. A házasságok több mint fele válással ér véget. Természetesen erre nem építek, de akkor is ott marad az agyam egy eldugott kis szegletében. Ott motoszkál, hogy mi van, ha nem lesz jó ez így.. mi van ha megunjuk egymást?
Gondolkoznom kell.
*Andy P.o.V.*
Döntöttem.
Holnap megkérem Alice kezét, akár akadékoskodnak a többiek, akár nem. Biztonságban akarom tudni és ez csak akkor lehetséges, ha velem van. Ash mindig mondja, hogy ez túl komoly döntés meg, hogy úgyse fog rá felelni..Túl elszánt vagyok ahhoz, hogy egy közeli barát megállítson. Holnap lesz a napja és kész.
Ah. Tudom, hogy most is ébren van, itt, a karjaimban pihen és azt is tudom, hogy Ő is ezen gondolkozik, de most mégsem kérhetem meg. Szeretnék kimenni a friss levegőre, kiszellőztetni a fejem a komoly gondolatoktól, de ... inkább vele maradok, ölelem őt amíg tudom.
(.....)
- Megyek már..! - hangzik ugyanaz a válasz mint egy órával ezelőtt. Mindjárt. Halk kopogás. Egyre hangosabb. Woah! Megjelenik életem nője. A lépcsőn óvatosan tipeg lefelé fekete magassarkújában. Mélyvörös ruhája éles kontrasztban van bőrének fehérségével. Igen, képes vagyok megkérni a kezét ma este. Ő az a nő, akire eddig vártam.
(...)
A mólón egy kétszemélyes asztal állt. Az autókázás alatt Alice megállás nélkül kérdezte, hogy mégis merre tartunk. Aikor kiszálltunk és meglátta, hatalmas mosoly terül el gyönyörű arcán.
- Alice. Kérlek, ülj le oda. - mondtam az egyik hófehér székre mutatva. Ő engedelmesen leereszkedett és várt rám. Mély levegőt vettem és belekezdtem. Letérdeltem. A nadrágom zsebéből kivettem egy apró dobozt, kinyitottam majd Alice elé tettem az asztalra.
- Lennél a feleségem?
- Én...ööö...
- Kérlek. - mondtam, közben magam is megengedtem egy könnycseppet. Láttam a szemében, hogy nem tud dönteni.
