Andy másnap összepakolt és nehézkesen elment a fiúkkal. Mikor
elhajtott a fekete BMW, lassan becsuktam az ajtót, utánuk. Nagyon szerettem
volna menni, de maradnom kellett. Felhívtam azokat, akikkel már nagyon régen
beszéltem. Elsőre Jenny-t hívtam, de nem vette fel. Utána próbálkoztam
Danielle-l, ő felvette, de amint kimondtam, hogy ki vagyok, kinyomta. Ennyire
elhanyagoltam volna őket? Olyan gyorsan repült az idő, amikor Andy-vel voltam,
szinte észre sem vettem a külvilágot. Hiányoztak a barátaim, de úgy látszott,
nem akarnak még hallani sem felőlem. Felhívtam azt az egy embert, aki bármikor
hajlandó volt meghallgatni minden bajomat. Bepötyögtem a nevét, és vártam.
Kicsöngött. Halk kattanás jelezte, hogy kinyomott. Remek, már őt sem érdeklem.
Ledobtam a telefonom a kanapéra és a párnákba temettem magam. Valami rezgett a
lábamnál, azt hittem Andy az, hogy megérkeztek, de nem. Matthew Skyes hívott.
- Szia. – szólt bele, de nem tudtam mondani semmit. Aztán végül is kinyögtem, amit akartam.
- Aha, szóval akkor most egyedül vagy otthon a Biersack házban? – kérdezte, és nem értettem, miért olyan fontos ez, de válaszoltam, mégis csak a legjobb barátom.
- Igen, elmentek turnézni, de ez miért fontos?
- Akarod, hogy átmenjek? – a kérdése szinte villámcsapásként ért. Hogy átjöjjön-e?
- Szia. – szólt bele, de nem tudtam mondani semmit. Aztán végül is kinyögtem, amit akartam.
- Aha, szóval akkor most egyedül vagy otthon a Biersack házban? – kérdezte, és nem értettem, miért olyan fontos ez, de válaszoltam, mégis csak a legjobb barátom.
- Igen, elmentek turnézni, de ez miért fontos?
- Akarod, hogy átmenjek? – a kérdése szinte villámcsapásként ért. Hogy átjöjjön-e?
Phoenix-ben
lakik, én meg L.A.-ben. Ezt nem gondolhatja komolyan.
- Nehéz lenne eljönnöd Phoenix-ből azt hiszem.
- Ugyan már. – közönyös elég furcsa tőle.
- Azaz? Nem otthon vagy?
- Nem. Éppen Los Angelesben üdülök. – nevetett. – Szóval akkor menjek, vagy nem is akarsz látni?
- Gyere, hát persze. Mikor érsz ide?
- Fél óra múlva a Biersack ház előtt leszek.
- Matt. Te tudod egyáltalán, hol van a ház?
- Naná. Tegnap elmentem arra is. Feltérképeztem a környéket. – mondta és újra nevetett.
- Oké, akkor fél óra múlva. Na szia. – azzal ledobtam a telefonom és elrohantam készülődni. Nem beszéltük meg, hogy megyünk-e valahova, ezért normális utcai ruhába öltöztem. Amikor a szememet festettem, megszólalt a csengő. Gyorsan befejeztem és lerobogtam az ajtóhoz. Kitártam, mire megjelent Matt arca. Elmosolyodott és megölelt, én meg
félre álltam az ajtóból és hagytam, hogy bejöjjön.
- Csajszi, nagyon jól nézel ki. – mondta, mire éreztem, hogy elpirulok. Ilyet csak Andy és persze Ashley szokott mondani.
- Hát, köszi. De mondjad csak, mégis mi járatban errefelé?
- Hiányoztál, hisz tudod, te vagy a legjobb barátom, és bevallom, meg akartalak lepni, hogy becsöngetek, de aztán felhívtál és elszóltam magam. Nem baj, hogy így megjelentem itt? – kérdezte közben kicsit mosolygott.
- Nem, dehogyis. A srácok úgyis turnén vannak, egy hét múlva jönnek csak haza, addig nem tudok mit csinálni. - mondtam és leültem a nappaliba a kanapéra. Matt velem szemben ült a másik kanapén, és valahogy furcsának éreztem valamit. Úgy viselkedett, mintha félne valamitől. Elkezdtünk beszélgetni, de hamar este lett és mennie kellett. Egyedül maradtam a házban és nem igazán tudtam elfoglalni magam. Elmentem fürdeni és bekapcsoltam egy filmet. 5 perccel miután letettem a fejem, hogy nézzem,
elaludtam.
*Reggel*
Hamar felébredtem, még nem volt teljesen világos. Megpróbáltam visszaaludni, de nem sikerült. Lementem a konyhába és csináltam egy jó erős kávét. Tegnap Matt kicsit lefárasztott, de csak, mint egy igen jó barát. Nem bántam, hogy csak így megjelent, hiszem régen nem láttam már, de Ő folyton bocsánatot kért ezért. Megtudtam, hogy elhagyta London a volt barátnője – aki kegyetlenül csúnya volt – és emiatt teljesen összetört. Megmutatta a karját, tele voltak vágásokkal. Ő sosem volt ilyen, de úgy látszik, akkor tényleg szerette. Mindegy is, úgy gondoltam, kimegyek az erdőbe, felfrissítem magam egy kis futással. Amikor visszajöttem letusoltam hideg vízben – közben ugráltam a hidegtől, mint egy hülye – és ledőltem pihenni. Matt megint hívott, újra eljött hozzám, kicsit vidultunk, nevettünk majd elment a szállodába. Másnap és azután is így ment, mígnem pénteken elvitt vacsorázni, mondván, nem eszek semmit. Egy gyönyörű helyre mentünk ahol halkan szólt a zene. Leültünk a nekünk kiválasztott asztalhoz és rendeltünk. (…)
- Finom volt? – kérdezte Matthew, amikor már indulni készültünk.
- Igen, nagyon jól esett. – válaszoltam, közben felvettem a kabátomat.
- Lesz ez még finomabb is. – hallottam a rövid, de elgondolkodtató választ. Ránéztem, mire Ő elmosolyodott. Hazavitt, s az ajtóig kísért, de nem akart elmenni, ezért behívtam. Nem hagyhattam kint az utcán. Levettem a cipőmet és a kabátomat is, és éppen menni akartam a fürdőszobába zuhanyozni, amikor Matt megfogta a karomat. Nem is értettem, mit akarhat, gondoltam valamit mondani szeretne, de nem. Magához húzott, már azt hittem, többet akar, mint barátság, de a fülembe súgott.
- Most azonnal velem jössz, vagy véged! – szája súrolta a fülemet, beleremegtem.
- Mi?! Dehogy megyek veled. Inkább lezuhanyozok és alszok. Kérlek, menj el. – mondtam, mire még durvábban szorította a karomat.
- Nem mész sehova, amíg én nem mondom.
- Nekem te nem mondasz meg semmit! Nem vagy a szolgát. Most pedig húzz el. – toltam el magamtól, mire megadóan az ajtó felé indult. Visszafordult és még egy utolsó mondatot mondott nekem:
- Ezt még nagyon meg fogod bánni. – becsapta az ajtót.
- Nehéz lenne eljönnöd Phoenix-ből azt hiszem.
- Ugyan már. – közönyös elég furcsa tőle.
- Azaz? Nem otthon vagy?
- Nem. Éppen Los Angelesben üdülök. – nevetett. – Szóval akkor menjek, vagy nem is akarsz látni?
- Gyere, hát persze. Mikor érsz ide?
- Fél óra múlva a Biersack ház előtt leszek.
- Matt. Te tudod egyáltalán, hol van a ház?
- Naná. Tegnap elmentem arra is. Feltérképeztem a környéket. – mondta és újra nevetett.
- Oké, akkor fél óra múlva. Na szia. – azzal ledobtam a telefonom és elrohantam készülődni. Nem beszéltük meg, hogy megyünk-e valahova, ezért normális utcai ruhába öltöztem. Amikor a szememet festettem, megszólalt a csengő. Gyorsan befejeztem és lerobogtam az ajtóhoz. Kitártam, mire megjelent Matt arca. Elmosolyodott és megölelt, én meg
félre álltam az ajtóból és hagytam, hogy bejöjjön.
- Csajszi, nagyon jól nézel ki. – mondta, mire éreztem, hogy elpirulok. Ilyet csak Andy és persze Ashley szokott mondani.
- Hát, köszi. De mondjad csak, mégis mi járatban errefelé?
- Hiányoztál, hisz tudod, te vagy a legjobb barátom, és bevallom, meg akartalak lepni, hogy becsöngetek, de aztán felhívtál és elszóltam magam. Nem baj, hogy így megjelentem itt? – kérdezte közben kicsit mosolygott.
- Nem, dehogyis. A srácok úgyis turnén vannak, egy hét múlva jönnek csak haza, addig nem tudok mit csinálni. - mondtam és leültem a nappaliba a kanapéra. Matt velem szemben ült a másik kanapén, és valahogy furcsának éreztem valamit. Úgy viselkedett, mintha félne valamitől. Elkezdtünk beszélgetni, de hamar este lett és mennie kellett. Egyedül maradtam a házban és nem igazán tudtam elfoglalni magam. Elmentem fürdeni és bekapcsoltam egy filmet. 5 perccel miután letettem a fejem, hogy nézzem,
elaludtam.
*Reggel*
Hamar felébredtem, még nem volt teljesen világos. Megpróbáltam visszaaludni, de nem sikerült. Lementem a konyhába és csináltam egy jó erős kávét. Tegnap Matt kicsit lefárasztott, de csak, mint egy igen jó barát. Nem bántam, hogy csak így megjelent, hiszem régen nem láttam már, de Ő folyton bocsánatot kért ezért. Megtudtam, hogy elhagyta London a volt barátnője – aki kegyetlenül csúnya volt – és emiatt teljesen összetört. Megmutatta a karját, tele voltak vágásokkal. Ő sosem volt ilyen, de úgy látszik, akkor tényleg szerette. Mindegy is, úgy gondoltam, kimegyek az erdőbe, felfrissítem magam egy kis futással. Amikor visszajöttem letusoltam hideg vízben – közben ugráltam a hidegtől, mint egy hülye – és ledőltem pihenni. Matt megint hívott, újra eljött hozzám, kicsit vidultunk, nevettünk majd elment a szállodába. Másnap és azután is így ment, mígnem pénteken elvitt vacsorázni, mondván, nem eszek semmit. Egy gyönyörű helyre mentünk ahol halkan szólt a zene. Leültünk a nekünk kiválasztott asztalhoz és rendeltünk. (…)
- Finom volt? – kérdezte Matthew, amikor már indulni készültünk.
- Igen, nagyon jól esett. – válaszoltam, közben felvettem a kabátomat.
- Lesz ez még finomabb is. – hallottam a rövid, de elgondolkodtató választ. Ránéztem, mire Ő elmosolyodott. Hazavitt, s az ajtóig kísért, de nem akart elmenni, ezért behívtam. Nem hagyhattam kint az utcán. Levettem a cipőmet és a kabátomat is, és éppen menni akartam a fürdőszobába zuhanyozni, amikor Matt megfogta a karomat. Nem is értettem, mit akarhat, gondoltam valamit mondani szeretne, de nem. Magához húzott, már azt hittem, többet akar, mint barátság, de a fülembe súgott.
- Most azonnal velem jössz, vagy véged! – szája súrolta a fülemet, beleremegtem.
- Mi?! Dehogy megyek veled. Inkább lezuhanyozok és alszok. Kérlek, menj el. – mondtam, mire még durvábban szorította a karomat.
- Nem mész sehova, amíg én nem mondom.
- Nekem te nem mondasz meg semmit! Nem vagy a szolgát. Most pedig húzz el. – toltam el magamtól, mire megadóan az ajtó felé indult. Visszafordult és még egy utolsó mondatot mondott nekem:
- Ezt még nagyon meg fogod bánni. – becsapta az ajtót.
