45. Fejezet | Maybe That’s True Love | //Part 1.//

Reggel felébredtem, de Andy nem volt mellettem. Kimásztam az ágyból aztán körbementem a házban, de sehol senki. Úgy döntöttem amíg valaki meg nem jelenik, letáborozok a nappaliban egy bögre meleg kakaóval és mesét nézek. (igen, MESÉT bármennyire is hihetetlen, azok mindig felvidítanak!! ><) Bekapcsoltam a TV-t és lehuppantam a puha kanapéra. Kezem végigsiklott a textil huzaton és szinte rám törtek az emlékek. Ahogy Andy keze végigjárja minden porcikámat, ahogy vadul csókol. A képek zuhatagából ajtónyikorgás ébresztett. Arra fordultam és megláttam Andy-t. A nyitott ajtónál állt és beköszönt.

- Édes, megjöttem.

- Látlak! Jó reggelt. – letettem a kakaómat, kinyomtam a TV-t és kirohantam hozzá. Ő ott állt egyetlen szál fekete/piros virággal a kezében.

- Megbocsátasz nekem minden félrelépésemért, mindenért, ami bánatot és szomorúságot okozott neked? – kérlelt, én pedig azonnal a nyakába ugrottam.

- Persze, hogy megbocsátok. És te nekem?

- Igen. – felelte és a kezembe adta a virágot.

- Hazafelé jöttem és megláttam. Egyből tudtam, hogy el kell hoznom és meg kell neked mondanom, hogy szeretlek. Nem lehet elégszer mondani. Szerelek Alice Jhonson.

- Én is szeretlek Andrew.

Az előző (44.) fejezet folytatása!!

Jake és Ashley egymást nevettették, és Andy-t közrefogva énekelni kezdték az „I’m a barbie girl”- a dalok közti szünetekben. Tudjátok, már régen gondoltam arra, hogy ez a társaság újra így együtt boldogan meglegyen egy fedél alatt. Hiányzott már ez a rengeteg nevetés és a bolond viccek. Vége lett a próbának és természetükből adódóan, mindegyik sorban megkérdezte, hogy mi történt köztünk, ami miatt újra együtt vagyunk. Nevetve meséltük a hosszú történetet a végét már Andy-re hagytam, ő jobban átlátta a dolgokat. Mire az utolsó mondatot is elmondtuk úgy néztek ránk, mintha leprások lennénk.

- Srácok! Minden oké? Olyan öhm, furán néztek. – mondtam, mire Ash oldalba bökte Jake-t, aki Jinxx-et, aki pedig CC-t. Sorban ugrottak meg a kizökkentő érintés alatt. Hullámban emelkedtek fel, majd ültek vissza. Mindenki ránézett Ashley-re.

- Most mi van? Elbambultatok én meg felébresztettelek titeket, szerintem ez nem baj. – a többiek olyan fejet vágtak, mint akik azonnal kidobják a teremből.

- Ja, Andy. A drága menedzserünk írt nekem, hogy be lesznek pótolva az elmaradt koncertek. Tudod Bécs…

- JAKEEE! Kussolj kérlek. Nem akarok erről beszélni és szerintem Alice sem.

- Jól van, jól van, nem mondtam semmit, de azért még nem kell leszedni a fejemet.

- De! Le kell. – mondta Andy, közben ajkai mosolyra húzódtak. A többiek mind nevettek, kivéve Jake. Ő játszotta a megsértődöt kisfiú szerepét, amit nagyon jól alakított. Amikor már ő se bírta nevetés nélkül elment hozni pár sört a srácoknak közben hatalmas vigyor terült el az arcán.

- Andy, te jobb vagy mint egy bohóc. – mondtam neki, mire már annyira mosolygott, hogy megmutatta azt a tipikusan Andy Biersack féle 200W-os vigyort. Egész nap a bandával voltunk, ők meg kihasználták a jókedvünket és mindenképpen el akartak menni moziba. Hiába mondtuk, hogy nem! nem! ők addig erősködtek, amíg el nem mentünk. Andy talált egy (szerinte) jó filmet, amire mind beültünk. Szerencsére egymás mellé kaptunk jegyet, így a 8. sor a sötétségnél is feketébb volt. Bal oldalamon Andy, jobb oldalamon Ash, mellette Jake, CC és Jinxx. Mindkét srác keze az ülés karfáján pihent, várva az enyémre. A film horror volt én pedig félek az ilyen filmektől. Andy mosolyogva nézte, a gyilkolós jeleneteknél nevetett, mint mindenki a bandából, csak Én és Ashley nem. Mi kussban ültünk és nem mertük a vásznat nézni. Hirtelen mindkét fiú kezét megfogtam, mert egy zombi megölt egy ember, elég durva módon. Andy szó szerint összerezzent az érintésemre, nem számított rám, Ashley csak mosolygott rajtam.  A film további részeit Andy és Ashley közé bújva néztem néha fölpillantottam a vászonra, de az a pár másodperc amit láttam túl ijesztő volt ahhoz, hogy tovább nézzem. Amikor végre kiszabadultam a teremből kérdőre vontam Andy-t.

- Mégis, miért kellett pont egy horror filmet választanod?

- Szerintem vicces volt. Nem értem mi bajod, nem is nézted. – nevetett felém.

- Jó, nyertél, de többször nem megyek veled moziba, ha ilyeneket művelsz. – fenyegettem, de ő lerendezte egy ellenállhatatlan mosollyal. Estére mindannyian elfáradtunk. Andy csinált egy forró fürdőt nekem, majd ő is betért mellém a kádba. Fél órán át csak beszéltünk egymás kezét fogva, sokat nevetve, aztán a meleg víz nem akarta, hogy kimásszak, egyszerűen elgyengített. Éreztem ahogy Andy keze finoman köröz a hasamon, de a fényt már nem láttam tisztán, lecsukódott a szemem és mély álomba merültem.

44. Fejezet | Are You Okay? |

*Alice P.o.V.*
Reggel arra ébredtem, hogy Andy horkol. Eszméletlen, hogy milyen hangosan, ráadásul reggel (!) nem este, mint a „normális” emberek. Kicsit nevettem rajta, aztán eszembe jutott, hogy tegnap minden megváltozott. Kibékültünk és újra együtt vagyunk, végre. Mocorogni kezdett alattam, ezért ránéztem, ő meg azonnal kinyitotta a szemét. Azok fényesen, kékek csillogtak a beszűrődő napfényben. Felemelte a fejét, hogy megcsókoljon. Szája lehelet finoman érintette az enyémet. Átöleltem, majd mélyen beszívtam az illatát. Még mindig ugyanolyan volt. Kicsit édes, de ugyanakkor kesernyés és olyan Andy. Kb fél órát még ágyban töltöttünk és gondolkoztunk, hogy mit csináljunk aznap. Kitaláltuk, hogy szervezünk egy próbát a bandának, de eközben nem tudnak semmit rólam és Andy-ről, majd ott, hirtelen elmondjuk.

- Még mindig nem akarsz férjhez menni? – kérdezte Andy minden előzmény nélkül.

- Már mondtam. Utazhatnánk belőle. De azért még mindig szeretlek.

- Én is. – összeszedtük magunkat, Andy közben megpróbált telefonálni, de én nem hagytam nyugodtan beszélni.

- Jake! Szia. Ma össze tudnánk hozni egy próbát? Meg kéne tanulni néhány verse-t. Gyertek a terembe fél 4-re. Ott találkozunk.

***

Beléptünk a próbaterembe és mindenki elhallgatott. Nyilván nem számítottak rám, főleg nem úgy, hogy Andy-be kapaszkodok. Ashley volt egyedül aki értette a szitut. Jake is lassan megértetette, majd a többiek is. Elkezdték a próbát, de közben érdekes dolgokat műveltek egymással.

43. Fejezet | Someone Hurts You |

*Ashley P.o.V. *

Felszálltunk a motorra és elmentünk a Biersack rezidenciája.  Gyorsan odaértünk. Túl gyorsan. Még egy kicsit Alice-el akartam lenni, de ha menni szeretne, hát hagyom. Becsengetett, majd Andy anyja nyitott nekünk ajtót. Furcsán nézett felénk, de aztán odébbállt és beengedett. Nem szóltunk semmit, végig csöndben mentünk be a házba. Alice-re néztem aki olyan arckifejezéssel ment, mintha egy kínzószékhez menne.

- Andy hol van? – kérdezte Alice. Amy csak a lépcső felé intett. Felmentünk, de Alice megállt a lépcső végén.

- Mi a gond? – kérdeztem tőle.

- Semmi, csak nem tudom mit mondjak neki.

- Menni fog. Szereted és ez elég. – mondtam, aztán végre elindult ő is. A szobaajtó előtt megállt és csak nézte. Óvatosan kopogott, válaszként egy tárgy repült az ajtónak. Bizonyára Andy dobta neki. Mégegyszer kopogott, de ugyanaz. Nem nyitotta ki az ajtót.

- Andy. Én vagyok az, engedj be kérlek.

- Hagyjatok békén.

- Amy. Kérhetnék egy papírt és egy lehetőleg fekete tollat? – fordult Andy anyjához. Az eltűnt az egyik szobában majd amikor visszatért kezében néhány papírt és egy tollat hozott. Odaadta Alice-nek.

- Nagyon megbántottad a fiamat, remélem tudod kislány. – mondta Amy Alice pedig lehajtott fejjel bólogatott. Leült a fal mellé és íni kezdett.

* Alice P.o.V. *

Leültem a falhoz és írni kezdtem. Ki akartam mindent írni magamból Andy-nek címezve.



Ahogy újraolvastam ezeket a sorokat, szorongás fogott el. Átadjam neki? Ha újra elutasít? Ha nem akar többé? Ilyen és ehhez hasonló kérdések száguldoztak a fejemben. Összehajtottam a papírokat és felálltam. Megkerestem Amy-t és odaadtam neki őket.

- Kérem, ezeket adja oda Andy-nek, de ne mondjon semmit ha megkérhetem.

- Természetesen. – mondta és magához tartotta a lapokat. Ashley-hez fordultam.

- Ha nem gond, akkor elmennék még sétálni, mielőtt hozzád indulok. Addig te menjél haza nyugodtan, ott találkozunk.

- Rendben, de ígérd meg, hogy nem teszel semmi butaságot. – nem feleltem, még csak rá se néztem. Sóhajtott majd elindult az ajtó felé. Én is kimentem, de a kispatak felé igyekeztem. Leültem a partjára és elővettem a zsebemből egy kis fémtárgyat.

*Andy P.o.V. *

Elmentek. Mindenki elment. Lementem a nappaliba, ahol megpillantottam anyámat, amint nagyon szorgosan olvas egy papírt. Odamentem mögé, nem vett észre és csak annyit láttam, hogy „ – Alice – ’’ Ez bőven elég volt ahhoz, hogy hangosan felsóhajtsak. Ő megfordult és némán figyelt.

- Fiam! Oda akartam adni neked, de nem jöttél ki a szobádból.

- Elolvashatom? – néztem rá fájdalmasan.

- Igen! – felelte. Nem láttam semmit, csak összemosódott képeket magam előtt, de éreztem, ahogy néhány papír a kezembe csúszik. Szorosan rámarkoltam és felsiettem a szobámba. Becsuktam az ajtót, még le sem ültem, de már olvasni kezdtem. Az első pár sor után nem bírtam állni a lábamon, egyszerűen összerogytam és csak néztem ki a fejemből. Újra olvasni kezdtem:

42. Fejezet | Play With Friends |

- Hmmm... - mondtam kicsit hangosabban, mint kellett volna. Ash fölém mászott kicsit rám nehezedett, de a karjával tartotta magát a két oldalamon. Átöleltem a nyakát, mire elégedetten mosolygott.
- Játszani akarsz velem? - kérdése váratlanuk ért.
- Igen. - feleltem, mire elkomolyodott.
- És Andy? Nem bánná?
- Most nem érdekel. - mondtam és csak úgy, hirtelen felindulásból megcsókoltam.
- Ezt most miért kaptam? - vigyorgott rám.
- Spontán vagyok. Nem régen még te hangoztattad, hogy "Egyszer élünk". Úgy gondolom, miért ne? Amit nem tud, az nem fáj neki.
- Akkor menj be a szobába. Egy perc és utánad megyek. - mondta, aztán kiterelt a kádból, megtörölt és beküldött a szobába. Lefeküdtem az ágyra és vártam. Ash tényleg egy percen belül megjelent. Lágyan elmosolyodott aztán elindult felém. A félhomályban is láttam a perverz tekintetét. Szorosan magamra húztam a takarót, elrejtve mindent. Mellém feküdt és lassan tolta a takarót lefelé, addig, amíg a térdemhez nem ért. Megsimította a combom belső részét, mire remegéssel válaszoltam. Erősen markoltam a karját és annál fogva húztam magamhoz egyre közelebb. Ajka szorosan simult az enyémre kényszerítve engem egy halk sóhajra. A nyakamat kezdte harapni én pedig továbbra is csak feküdtem, és hagytam magam. Egyik kezét becsúsztatta a pólóm alá és simogatni kezdte a hasamat, majd keze egyre fentebb játszott. A melltartóm kapcsával szórakozott, mire odanyúltam és helyette kikapcsoltam. Újra mosolygott aztán levette rólam a pólómat és a melltartómat is. Immár fél pucéran feküdtem előtte. Ő sem várt sokáig, lehúzta a boxert és a pólót. Akartam őt meg nem is, hiszen azt mondtam Andy-nek, hogy egyszeri alkalom volt és most mégis megteszem. Ashley észrevette rajtam, hogy gondolkozok valamin.

- Gond van? – kérdezte összehúzott szemöldökkel.

- Mindegy. – feleltem, de nem hagyta annyiban.

- Ki vele.

- Jó, Azon gondolkozok, hogy tényleg akarom-e. Mármint úgy lenni veled, mint pár napja.

- Szerintem akkor hagyjuk ezt az egészet. Azért nem tudod, hogy akarod-e, mert neked Andy az igazi.

- Nem akarlak megbántani se téged, se őt, de már magamon sem tudok kiigazodni. – mondtam és úgy is gondoltam. Az egyik percben még kívántam őt, a másikban undorodtam magamtól. Azt sem tudtam, hogy Ashley csak kihasznál, vagy tényleg kedvel és ezért csináljuk azt, amit.

- Ash! Te miért feküdnél le velem?

- Mert kedvellek, és mert izgalmas. – felelte, közben, pedig elmosolyodott.

- Izgalmas? Azért, mert Andy a pasim és veled vagyok?

- Részben. – perverz vigyor jelent meg ajkain.

- Mi az, hogy részben? Ez nem elég izgalom neked? – most már én is nevettem.

- Nem! – mondta, de inkább nevetett, mint hogy elmondja mi a másik – vagy esetleg többi – része. Visszahúztam magamra a takarót ő meg bebújt mellém. Gyorsan elnyomott az álom.

*Másnap [Ashley P.o.V.] *

Halk káromkodásra ébredtem. Kinyitottam a szemem és megláttam Alice-t, amint bukdácsolva keresi a ruháit és közben elsuttog néhány nem éppen szép szavat.

- Jó reggelt. – mondtam, mire megperdült a tengelye körül és kecsesen fenékre esett.

- Neked is. Ugye nem keltettelek fel? – kérdezte szégyenkezve.

- Dehogy!

- Akkor jó. Mit csináljunk ma?

- Nem tudom. Szerinted Andy nem hiányol téged?

- El akarsz küldeni már te is? – kérdezte úgy, mint aki azon nyomban elsírja magát.

- Nem. Nem akarlak elküldeni, de nem gondolod, hogy hiányzol neki vagy esetleg neked ő?

- Dehogyisnem! Hiányzik, mert szeretem,  de ezt te is tudod.

- Akkor hazavihetlek? - kérdeztem mire lassan bólintott.

- Igen.