3.Fejezet

Reggel Matt jött be. Andy-t kereste. A szólított felemelte a fejét és álmosa pislogott körbe a helyiségben. Láttam Matt arcán, hogy a fantáziája elindult amint meglátott minket. 

- Óóóó. Ti ketten. Csak nem? – mondta hatalmas vigyorral a képén.
- Dehogyis haver. El, ne mert indítani azt a piszkos fantáziád! – Andy szúrós tekintettel nézte.
- Hát már késő. Amúgy Alice. Miért hagytad, hogy melletted aludjon e a balfék?- már szinte fetrengett a nevetéstől.
- Ööö. Nem tudom. Talán mert megnyugtató személyiség. – az arcom egy pillanat alatt elvörösödött.
- Kölyök. Te szerelmes vagy! Ha-Ha.- úgy nevetett, mint aki mentem megfullad. Andy ezek hallatára előszedte a legközelebb eső párnát, ami szerencsétlenségemre az enyém volt. Meglendítette és Matt-hez vágta. Az visszadobta és sarkon fordult, de még visszaszólt:
- Szólok a többieknek, hogy már felébresztettelek titeket. 

Amint kiment Andy felém fordult és finoman megcsókolt. Aztán gyorsan kivágtatott és én egyedül maradtam a gondolataimmal. Azt hiszem, szeretem Andy-t. Nem mertem bevallani neki. Még magamnak sem. Aznap odaértünk a következő állomásra. Felhívtam apát, mert már keresett. Letettem és Andy mellém sétált és magához vont a derekamnál fogva. Megfordultam és megöleltem, hallottam a nyugodt szívverését, éreztem a leheletét. Felnéztem rá, de semmit nem láttam, mert a szemembe sütött a nap. Ilyenkor nagyon tudtam utálni, hogy magasabb, mint én. Mosolygott azzal az ellenállhatatlan féloldalas mosolyával. Most bevallhatom magamnak: beleszerettem, és ezt Ő is tudja. A koncert előtt pár órával odaálltunk a fiúk elé és bejelentettük. Mindenki örömmel fogadta, de Ash elég furcsán nézett. Nem sokkal ez után félrevont és elmondta, hogy örül meg minden, de kár, hogy nem tudta meg korábban. Mondtam neki, ha meglett volna az, ami most köztem és Andy között van, elmondtam volna. Miután visszamentünk, Andy is félrehívott pár mondat erejéig.
- Mit mondott Ash? Nem örül neki, ugye? – kérdezte oldalra húzott szájjal.
- Nem, dehogyis. Minden oké ne idegeskedj. – nyugtatásképp megöleltem, ő pedig megszorított, de vigyázva rám. Olyan figyelmes.