10.Fejezet (bocsi a rövidség miatt)

Reggel kevés késéssel ugyanakkor ébredtünk fel. Andy megölelt majd finomat megcsókolt. Éppen ki akartam mászni a ágyból, mire megfogott és visszahúzott.
- Nem mész Te sehová. – mosolygott rám.
- Dehogy nem. Kimegyek és iszok egy kávét.
- Ma én csinálok.
- Rendben. – egyeztem bele, a karomat durcásan magam előtt keresztbe fonva. Megpuszilt és kiment a konyhába, de a lelkemre kötötte, hogy maradjak bent. Nem akartam ellenkezni vele, úgyis Ő nyerne. Kényelmesen visszadőltem az ágyamba, lehunytam a szemeim és pihentem. Éreztem a bőrömön a napsugarak erejét. Felkeltem az ágyból és a függönyöket még jobban széthúztam, és megláttam a lombos fákat, a színes virágokat. Úgy éreztem egy álomban vagyok, nem akartam felébredni. A mélázásból halk ajtócsukódás riasztott fel. Megperdültem mire Andy kék szemeivel találtam szemben magam. Egyik kezével körülfogta a derekam, a másikkal félretolta a hajam a nyakamról, hogy hozzáférjen. Gyengéd csókot nyomott rá. Visszafordított az ablak felé, mögém állt és együtt néztük a napsütésben fürdőző tájat.
Egész délelőtt nem csináltunk semmit. Délután – pihenés közben- megcsörrent Andy telefonja. Mielőtt a kezébe nyomtam, megnéztem a kijelzőt. Sammi volt, Jinxx felesége.
- Helo. – Andy nem igazán értette a hívás célját.
- Szia Andy. Figyelj. Most szóltak a srácok, hogy gyertek át, de azonnal.
- Most épp nem alkalmas. – húzta a száját.
- Azt mondták sürgős. Bandás dolog. Siessetek.
- 10 perc és ott leszünk.