2013. március 9., szombat

13.Fejezet



*Reggel*

Reggel nehezen ébredtem fel, fájtak a szemeim is. Fel akartam ülni, de valami visszatartott. Lepillantottam a derekam köré fonódó kar tulajdonosára. Azt hittem Andy, de nem. Ashley volt. Furcsa mód nem a szokásos „pucéran” alszunk stílusban találtam, hanem póló és boxer. Elcsodálkoztam ezen, de inkább visszadőltem Ash mellkasára. Ezzel felébresztettem, mert elkezdett mozgolódni alattam.

- Szia.- köszönt.
- Szia. – a hangom is olyan volt, mint én magam.

Fáradt. Kimásztunk az ágyból, Ash elment kávét főzni, én meg lemásztam a buszról és kimentem a levegőre. A busz nyikorgására megfordultam és megláttam amint Andy épp lemászik az utolsó lépcsőről is. Rá néztem, de amikor megpróbált szemkontaktust létesíteni velem, elfordultam. Még mit nem. Ugyan mit képezel? Hagyom a feledésbe merülni a tegnap estét mintha meg sem történt volna? Ezt nem várhatja el tőlem. Elém állt, és elkezdte a monológját.

- Alice. Nem tudom mi ütött belém tegnap este, de én nem akartalak megbántani ezt te is tudod. Nagyon szeretlek, és nem akarlak elveszíteni. – a szemeiben az aggódás tükröződött.

- Erről már lecsúsztál. Remélem nem gondoltad, hogy majd csak új egyik napról a másikra megbocsájtok.

- Tudom, de hát nem érted? Szeretlek. Nem is én kezdtem. Az a lány mászott rám. Esküszöm.

- Nekem te ne esküdözz itt. Azt hiszem, még mindig nem értesz. Köztünk vége. Képtelen vagyok olyannal együtt lenni, aki megbánt, összetör, bocsánatot kér, de nem lehet benne megbízni.

- Dehogynem lehet bennem megbízni. Tudod nagyon jól. – kezdett felmenni bennem a pumpa.

- Andy. – próbáltam magam visszafogni, nehogy elkezdjek itt ordítani vele. – Ha megtetted egyszer, megteszed még egyszer. Nem megy ez nekem, hogy olyasvalakiben keljen bízni, akiben nem tudok. – már nyílt a szája a válaszra, de nem érdekelt, folytattam. – Ha váltig állítod, hogy te nem tettél semmit akkor igazad van. Nem tettél semmit ellene, elfogadtad a lány közeledését. A lányra nem haragszok, nem tudhatta, mivel nem mondtad el neki. Rád viszont annál inkább. Most pedig kérlek, hagyj magamra. Látni sem bírlak. – azzal elindultam egy irányba. Nem tudtam hova megyek, nem is érdekelt igazán. Andy megkövülten állt ott egy darabig, majd visszament egy doboz cigiért, utána pedig megállt a busz előtti kis részen.
 
*Andy szemszöge*

Amikor Alice ott hagyott, nem tudtam magammal mit kezdeni. Felmentem a cigimért és kimentem a busz elé. A negyedik szálnál, Jake kivette a kezemből. Sosem bírta, ha cigiztem.

- Andy. – kezdte volna, de félbeszakítottam. Majd felrobbantam az előbbi beszélgetéstől.

- Jake, ne most. – próbáltam lenyugodni. Nem akartam minden érzelmemet Jake-re zúdítani. Visszavettem a cigimet, de elnyomtam a hamutálban.

- Azt hiszem, elmegyek, sétálok. Majd jövök.

- Oké. De ugye nem akarsz Alice után menni? – Jake mindig is aggódott.

Ő inkább olyan nem is tudom. Apa stílusú. Mindig mindenkire vigyáz, kibékíti az ellenfeleket, egyszóval jó barát.

- Nem. – a válaszol rövid, tömör és lényegre törő volt. Nem akartam Alice után menni, ha nem szeretne látni, nem erőltetem. Tudta, nem helyes, amit tettem, de az istenért. Ő mászott rám nem én. Sétálgattam egy darabig, majd amikor visszamentem előkapartam a fekete füzetemet, hogy papírra vethessem gondolataim. Kezembe vettem a tollamat és elkezdtem leírni mindent.

„Tegnap este a koncert után, odajött egy lány, megfogta a kezem és megcsókolt. Bevallom ittam egy keveset és tudtam, hogy ezt nem kéne tennem, de a lány nem hagyta annyiba. Még jobban rám mászott, a nevemet suttogta, mire nem bírtam tovább. Felemeltem a földről, hogy odébb tegyem és megmondjam neki, van barátnőm. Erre Ő lábait a derekam köré fonta és nem engedett. Abban a pillanatban meghallottam Alice halk hangját amint kimondta a nevem. Azt hittem, ezt még azelőtt elintézhetem, mielőtt találkoznánk, de nem így történt. Sírt, sarkon fordult majd elment. Utána mentem, de nem láttam sehol. Visszamentem a buszunkhoz, mire Ashley mondta, hogy Alice fent van a buszban és szerinte most jobb lenne, ha hagynám, majd reggel beszéljek vele. Sokáig kint maradtam, a fiúk már rég bementek aludni. Én is felszálltam majd megláttam, amint Ashley-vel alszik az, akit a legjobban szeretek a világon. Úgy éreztem ez egy baráti együtt alvás, de attól függetlenül féltékeny voltam, hiszen Ashley szerelmes Alice-be. Reggel beszélni fogok vele”.

Bezártam a füzetet és szóltam Mike-nak, indulhatunk, ha mindenki itt van.

2 megjegyzés:

Olvasóim: