6.Fejezet (kicsit hosszú...)

Az autóút nagyjából egy óráig tartott, ami gyorsan eltelt Andy-vel. Beszélgettünk, közben felvázolta a lakását és tudatta velem, hogy rendetlenség lesz. Megérkeztünk. Igen jó környéken lakik. Felmentünk az első emeletre. Mindenhol tisztaság. Első benyomásra nagyon tetszett. Kinyitotta a bejárati ajtót és megláttam az előszobát. Világossárga fal, képek. Egyre jobban megszerettem Andy stílusát. Betessékelt a nappaliba. Furcsa mód, egyszerű fehér fal, fehér bútorok, de minden egyes kép koromfekete, mert mind a bandát ábrázolták. Az egyik oldal tele volt könyvekkel, elbújtatva ott állt egy szép LCD TV, alatta pedig mindenféle lejátszó kütyü. Továbbmentem és benyitottam a hálószobába. Érdekes látvány fogadott. A legtöbb tárgy fekete volt, de a fal és a szőnyeg fehér. A kontraszt jól kiemelte a bútorok nagyságát. Rápillantottam az ágyra. Francia ágy, végre. El fogunk férni. Andy mögém lépett és belesuttogott a fülembe:
- Megnézed a többit is?
- Igen – mondtam nagy vigyorral az arcomon.
Bekísért a fürdőszobába is.  Fiú létére igen szépen volt berendezve a lakás. Bent volt egy nagy sarokkád és egy zuhanyfülke, meg ami még kell egy fürdőszobába. Végül a konyha maradt már csak hátra. Ide is benéztem és ez is tetszett, mint a lakás összes többi pontja. Leültünk a nappaliban és csak voltunk. Andy lejátszotta az egyik új számukat az I am Bulletproof-t. Érdekes volt a szövege és zúzós volt, talán az én stílusomhoz nem annyira pontosan illő, de azért tetszett. Meg is dicsértem mit egy nagy mosollyal nyugtázott. Beszélgettünk még sokáig aztán elálmosodtunk. Elmentem lefürdeni, de kint hagytam a törölközőt, amit Andy adott. Aztán rájöttem, hogy nem kint hagytam, hanem Andy kezében nyomtam, hogy fogja meg. A gondolat kicsit megijesztett. Halk kopogást hallottam.
- Öhm. Igen? – kérdeztem kicsit idegesen.
- A törölköződ…
- Ja. Igen. Betennéd a kilépőre?
- Mikor végzel?
- Most. – nem szoktam én zavarban lenni. Furcsa volt. Az ajtó kinyílt és belépett Andy, de mind a két szeme csukva volt, így jött el a fülkéig. Ott megállt és várt. Gyorsan elzártam a csapot. Kinyitotta a törölközőt, én meg nekidőltem, Ő pedig belecsavart. Nagyon zavarban voltam. Úgy égett az arcom, mint még életemben soha. Elengedett én pedig sietve összeszedtem a ruháimat és kimentem, Andy-t magára hagyva a fürdőben. Amikor meghallottam a víz csobogását megnyugodtam, most már átöltözhetek. Fel is vettem a kedvenc pólóm, volt rajta egy kis sárkány.  Összehajtogattam a ruháimat és letettem a fotelbe. Mire végeztem, Andy kijött a fürdőszobából egyetlen törölközővel körbecsavarva a derekán. Csak bámultam rá tátott szájjal.

Az olvadás határán voltam. Andy lazán beletúrt a hajába, ajkai széles mosolyra húzódtak, amikor meglátta, hogy figyelem. Odajött mellém, majd hozzám simult. Éreztem, hogy a felsőteste még vizes az én pólóm is az lett. Odébb mozdult majd megnézett.
- Nem vagy elég vizes. – állapította meg.
- Ó. Nem, Andy. Azt nem. – már indultam be a nappaliba, hogy még véletlenül se tudjon elkapni.
- Úgyis bejössz velem. Nem menekülhetsz el előlem.
- Megpróbálok. – vigyorogtam rá. Elkapott és rádőltünk a kanapéra, miközben folyamatosan csiklandozott.  Ráhasaltam, remélve, hogy meg tudom állítani, ami lássuk be, nem sikerült. Felkapott és bevitt magával a fürdőszobába. Beültetett a kádba és minden megjegyzés nélkül ránk engedte a meleg vizet. Gyorsan ledobta a törölközőjét a kilépőre, beugrott mellém, átölelt, majd megcsókolt.
- Andy. Te már egyszer fürödtél ma. Nem?
- De. De az sose baj, ha még egyszer lefürdök, mert még tisztább leszek.
- Jó. Jó. – azzal belenyugodtam a dologba. Végeztünk, majd besétáltunk a hálóba. Gyorsan lefoglaltam az ágy ajtó felőli részét. Andy csak mosolygott a cselekedetemen. Bebújt mellém, a fehér paplan alá, megölelt majd újra megcsókolt. Ezt az akcióját nagyon megszerettem. Hamar elaludtam, de sokszor felriadtam a rémálmaim miatt. Andy is felkelt velem együtt és mindig megnyugtatott. Örültem, hogy mellettem van és vigyáz rám. Végül sikerült elaludnom és egészen reggelig aludtam. Mikor felébredtem, Andy már nem volt mellettem. Visszadőltem a párnára és hallgatóztam. Meghallottam amint Andy káromkodik a konyhában. A szám azonnal mosolyra húzódott. Sietve kimásztam az ágyból és kimentem a konyhába. Andy ott sürgölődött. Háttal volt nekem ezért nem látta, hogy figyelem. A tűzhely előtt állt, kicsit meggörnyedve a magassága miatt. Valamit nagyon próbált meg sütni vagy nem tudom.
- Khm. – krákogtam direkt, hogy észrevegyen.
- Ali … - amikor meg akart fordulni beverte a fejét a konyhaszekrénybe. Káromkodott én meg kinevettem.
- Kimennél, kérlek? Valamit izé akarok, addig felöltözhetsz. – direkt úgy állt, hogy ne láthassam, mit csinál.
- Oké. – azzal gyorsan kimentem a nappaliba a ruhámért, és felöltöztem. Mire visszaértem az ajtó csukva volt. Gondoskodott róla, hogy ne tudjak meg semmit. Bementem a nappaliba megint és leemeltem egy fekete, bőrkötésű könyvet. Felcsaptam, és elkezdtem olvasni. Egy darabig üres oldalak voltak, dátumokkal a felső sarokban. Aztán megtaláltam.
„2008. Április. 14
Nem rég új barátunk lett Alice személyében. Aranyos lány, kedves, de nem olyan, mint mi, a banda. Ő inkább nyugisabb, nem zúzós. Szép fekete szemei vannak, amikkel gyakran értelmesen pislog felénk. Sokat beszélgetünk, azt hiszem, igazán jóban vagyunk. (…)”
A szívem hevesen vert. Képtelen voltam felfogni. Találtam egy naplót. Nem akárkiét, hanem Andy-ét. Körbenéztem, meglestem a konyhaajtót, zárva van-e még. Visszamentem és újra fellapoztam, de egy nem régi bejegyzésen megakadt a szemem:
„2013.Január.2
Ma Alice-nél voltunk. Az apukája nagyon kedves ember, nem csodálkozom, hogy ilyen tökéletes lánya van. Este megnéztünk egy filmet, vagyis Ő nem a filmet, hanem engem figyelt azokkal a gyönyörű fekete szemekkel. Próbáltam koncentrálni a filmre, ami sikerült is. Egy darabig. Amikor elaludtunk, átöleltem és összefűztük ujjainkat. Ez olyan kedves dolog volt. (…)”
Az olvasásból az ajtó nyílása riasztott fel. Gyorsan visszatettem a könyvet a helyére és Andy-hez fordultam.
- Gyere velem, de csukd be a szemed. – utasított kimérten.
- Oké. –becsuktam a szemem. Megfogta a karom és vezetett egészen a konyháig.
- Ne less.
- Jó.
Átléptük a küszöböt, s megcsapott valamilyen édeskés illat. Nem igazán tudtam eldönteni, mi lehet az, amíg ki nem nyithattam a szemem. Ott álltam az asztal előtt, közvetlen közelemben egy tál, tele palacsintával. Azonnal Andy nyakába ugrottam, Ő csak nevetett.
- De hát… miért?
- Mert szeretlek.
- És miért pont palacsintát csináltál? Ezt nem néztem volna ki belőled.
- Apukád mondta, hogy szereted. Bevallom, Ő segített telefonon. Az ilyenekben nem vagyok jó. – mondta elpirulva. Olyan édes volt, ahogy ott állt rám nézve, konyharuhával a kezében és megszólalt:
- Szeretlek. Örökké szeretni foglak Alice.