8.Fejezet

Éjjel felszínesen aludtam, így amikor Andy néha horkantott egyet – ami persze nagyon édes volt- azonnal kinyitottam a szemem. Ő ezt nem vette észre, nagyon mélyen aludt. Hiába volt széles az ágy, én a szélén aludtam és velem együtt Andy is. Reggel egy órával hamarabb keltem fel, mint Andy és kisurrantam a szobából. Gyorsan feltaláltam magam a konyhában és készítettem kávét mindkettőnknek. A szoba felé menet megakadt a szemem az egyik képen, a falon. A bandát ábrázolta, amint éppen átveszik a Kerrang díjat még 2012-ben. Emlékeztem arra a napra. Matt-el végig izgultuk az adást. Megmosolyogtam az emléket és továbbindultam a szoba felé. Halk nyöszörgést hallottam mire benéztem a szobába. Andy ugyanúgy feküdt, ahogy otthagytam ujjai néha meg-megmozdultak a takarón. Letettem a két csészét az éjjeli szekrényre, odabújtam mellé és megpróbálkoztam a felébresztésével. Nem volt hajlandó felkelni ezért lehúztam róla a takarót. Válaszképp nyöszörgött, nekem pedig elakadt a lélegzetem. Nem volt rajta semmi sem. Ha nem húzom le a takarót, talán nem veszem észre. Kinyújtotta az egyik kezét, meg fogta az enyémet és magához vont az ágyba. A másikkal ránk húzta a takarót és nevetve kinyitotta a szemét. Megcsókolt és fölém mászott. Elkezdte levenni a pólómat miközben én a haját fésülgettem a kezemmel. Amint lekerült rólam ledobta a földre. Elkezdtem fészkelődni alatta, hogy kényelmesebb legyen. A nyakamat csókolgatta, ami csodás érzés volt. Mozdulatai erőteljesebbek lettek

- Andy, nekem te vagy az első.
- Tudom. – elmosolyodott, a pillantása vágyakozó volt.
- Csak azt akartam, hogy tudd, megbízok benned.
- Mmm. – belemormogott a fülembe.

A haja csiklandozta a nyakamat, ahogy belefúrta a fejét az állam alá. Sietve levette rólam a rajtam maradt ruhákat, azokat is az előző mellé dobta. Egyik kezét a derekam alá tette és kissé felemelte az ágyról. Továbbra is csókolóztunk, egyre tüzesebben mire úgy éreztem belül elönt a forróság. A szemei sötétkékre váltottak miközben karmoltam a karjait. Finoman dolgozott, végig óvatos volt. Ha egy hang elhagyta a torkom, egyből rám nézett azokkal az észvesztően kék szemeivel. Mondtam neki hogy semmi bajom, csak szimplán boldog vagyok ettől. Mosollyal nyugtázta mondataimat. Volt egy pillanat, amikor úgy éreztem nem bírom tovább, olyan csodálatos volt az egész. Andy erőlködött, még nem akart elmenni előttem. Durván 15 perc volt az egész, de sose felejtem el. A csúcsnál a levegő sípolva szakadt ki a tüdőmből. Nem gondoltam, hogy ennyire jó lesz. A végén mind a ketten, mint a lovak fújtattunk egymás mellett az ágyon. Andy megfogta a kezem és finomat megszorította, hogy figyeljek rá.

- Milyen volt? – olyan mosolyt addig sose tudtam volna elképzelni sem, mint amit akkor láttam rajta.
- Csodálatos. - nem igazán tudtam pontosan kifejezni, de ez a szó illett rá legjobban. – Kérsz kávét? – kérdeztem témát váltva.
- Igen. Köszönöm. – odanyúltam az éjjeli szekrényre s felemeltem a két kávét.

Megittuk majd összeszedtem a ruháimat és elmentem felöltözni. Újra. Sietősen felöltöztem, kifestettem magam majd elmentünk sétálni a városba.