Ez rövid lett, de Hétfőn még hosszabb lesz!
- Jó reggelt!- mondta álmosan Andy.
- Neked is. – megpróbáltam kimászni az ágyból, de végtagjaival körbefont és nem engedett.
– Andyyyy… nem óhajtasz elengedni?? – nyöszörögtem. Andy végtagjai kifejezetten nehezek voltak alvás után.
- Nem terveztem..
- És ha csinálok egy kávét neked is? – mindenképp csináltam volna, de Andy-t meggyőzni nem volt egyszerű.
- Hát..talán. Na, jó, elengedlek, de 2 cukor kell bele.
- Ezt úgy mondod, mintha nem tudnám.
- Hát a tegnap este után, nem tudom, mire emlékszel. Durva volt, nemde?
- Igen, az volt, és szerencsére emlékszek rá. Imádlak.
- Én is. – kimentem aztán megcsináltam a kávénkat. Eszembe jutott, hogy holnap Falling In Reverse és Pierce The Veil koncert.
Visszamentem Andy-hez.
- Andy, lenne kedved elmenni Falling In Reverse koncertre?
*Andy*
- Igen. Rég láttam már az idiótákat! - nevettem és elvettem a kávémat. - Mikor lesz?
- Holnap, egész napos. - mosolygott Alice és leült mellém.
- Rendben. Egy fárasztó, de baromi jó napban lesz részünk. - mosolyogtam rá, mire ő édesen felnevetett.
- És ügye tudod, hogy Ronnie-val kötelező inni? - kérdeztem nevetve.
- Nem, de jobb lesz, ha felkészülök. - nevetett és letette a csészét az éjjeliszekrényre.
- És ma nincs kedved valamihez? - kérdeztem témát váltva.
- Hát... attól függ. - húzta a száját.
- Naaa...! - nyaggattam. - Olyan jó idő van! Menjünk ki a parkba, együnk egy fagyit!
- Rendben... - sóhajtott és felállt.
Készülődni kezdtünk. A tükör előtt egymást lökdösve húztuk ki a szemünket. Néha még el is nevettük magunkat.
- Más, normális lány a testvérével, vagy a barátnőjével csinálja ezt... Erre itt van, én a pasimmal! - nevetett hangosan.
- Most sértődjek meg? - kérdeztem tetetett sértődöttséggel, de én is elnevettem magamat.
Úgy (durván) két óra múlva indultunk el. Vettünk két-két gombóc fagyit és a park tava felé vettük az irányt. Sokat nevettünk, szinte felzabáltuk egymás fagyiját, majd hazamentünk.
- Szerintem most feküdjünk le, mert holnap koncert. - mondta ásítva Alice.
- Oké! - mondtam mosolyogva és elmentem lefürödni, majd ő is és bebújtunk az ágyba.
- Szép álmokat Andy! - suttogta mosolyogva és megpuszilta az arcomat.
- Neked is, Alice. - mosolyogtam én is és megcsókoltam. - Veled csak jó lehet. - tettem hozzá halkan nevetve. Elnevette magát, majd behunyta a szemeit és a mellkasomon elnyomta az álom. Lassú, egyenletes légzését hallgatva én is hamar elaludtam.
*Másnap*
Felkeltem olyan hat óra körül, mivel a koncert kilenckor kezdődik. Alice már nem volt mellettem. Kimentem a konyhába és megláttam, ahogy éppen kávét csinál. Mögé lopóztam és a derekánál fogva átöleltem és megpusziltam az arcát.
- Jó reggelt. - mondtam rekedt, álmos hangon.
- Neked is, álomszuszék! - nevetett édesen.
- Nem is aludtam olyan sokáig. - nevettem és elengedtem, majd leültem az asztalhoz.
- Nem, de este horkoltál... - vigyorgott és elém rakta a csészét.
- Tényleg? - néztem rá kerek szemekkel és elpirultam. - Bocsi...
- Semmi baj, aranyos voltál. Csak épp aludni nem hagytál.
- Majd bepótolod... - mosolyogtam és belekortyoltam a kávéba.
Leült velem szembe és megittuk a kávét, közben avval piszkált, hogy horkoltam.
- Nem is...! - mondtam durcásan és mint egy öt éves összefontam a karomat és "megsértődtem".
- De-de! - nevetett gonoszan. - De mindegy. Most megyek készülni még mielőtt, befoglalod a tükröt. - nevetett még mindig és kiment a konyhából, fel a fürdőbe.
Én közben megittam a maradék kávét és megnéztem a telefonomat. nem fogadott, ismeretlen szám... nem foglalkoztam vele, felmentem a szobába. Gyorsan felkaptam magamra egy fekete csőfarmert, egy fehér rövid ujjú pólót és bementem a fürdőbe. Vagy fél órát álltam ott, mire nagy nehezen elimádkoztam Alice-t a tükör elől. Szemét forgatva ment ki és bement a szobába átöltözni. Én közben rendbe hoztam a hajamat, kifestettem a szememet és lementem a nappaliba. Nyolc óra... repül ám az idő...
- Alice, indulnunk kell! - kiáltottam fel az emeletre.
- Jó, jó, mindjárt! - ordított vissza.
Percek múlva, miközben a fülbevalóját tette be, jött le a lépcsőn.
- Kész vagy már? -
kérdeztem gúnyosan nevetve.- Neked is. – megpróbáltam kimászni az ágyból, de végtagjaival körbefont és nem engedett.
– Andyyyy… nem óhajtasz elengedni?? – nyöszörögtem. Andy végtagjai kifejezetten nehezek voltak alvás után.
- Nem terveztem..
- És ha csinálok egy kávét neked is? – mindenképp csináltam volna, de Andy-t meggyőzni nem volt egyszerű.
- Hát..talán. Na, jó, elengedlek, de 2 cukor kell bele.
- Ezt úgy mondod, mintha nem tudnám.
- Hát a tegnap este után, nem tudom, mire emlékszel. Durva volt, nemde?
- Igen, az volt, és szerencsére emlékszek rá. Imádlak.
- Én is. – kimentem aztán megcsináltam a kávénkat. Eszembe jutott, hogy holnap Falling In Reverse és Pierce The Veil koncert.
Visszamentem Andy-hez.
- Andy, lenne kedved elmenni Falling In Reverse koncertre?
*Andy*
- Igen. Rég láttam már az idiótákat! - nevettem és elvettem a kávémat. - Mikor lesz?
- Holnap, egész napos. - mosolygott Alice és leült mellém.
- Rendben. Egy fárasztó, de baromi jó napban lesz részünk. - mosolyogtam rá, mire ő édesen felnevetett.
- És ügye tudod, hogy Ronnie-val kötelező inni? - kérdeztem nevetve.
- Nem, de jobb lesz, ha felkészülök. - nevetett és letette a csészét az éjjeliszekrényre.
- És ma nincs kedved valamihez? - kérdeztem témát váltva.
- Hát... attól függ. - húzta a száját.
- Naaa...! - nyaggattam. - Olyan jó idő van! Menjünk ki a parkba, együnk egy fagyit!
- Rendben... - sóhajtott és felállt.
Készülődni kezdtünk. A tükör előtt egymást lökdösve húztuk ki a szemünket. Néha még el is nevettük magunkat.
- Más, normális lány a testvérével, vagy a barátnőjével csinálja ezt... Erre itt van, én a pasimmal! - nevetett hangosan.
- Most sértődjek meg? - kérdeztem tetetett sértődöttséggel, de én is elnevettem magamat.
Úgy (durván) két óra múlva indultunk el. Vettünk két-két gombóc fagyit és a park tava felé vettük az irányt. Sokat nevettünk, szinte felzabáltuk egymás fagyiját, majd hazamentünk.
- Szerintem most feküdjünk le, mert holnap koncert. - mondta ásítva Alice.
- Oké! - mondtam mosolyogva és elmentem lefürödni, majd ő is és bebújtunk az ágyba.
- Szép álmokat Andy! - suttogta mosolyogva és megpuszilta az arcomat.
- Neked is, Alice. - mosolyogtam én is és megcsókoltam. - Veled csak jó lehet. - tettem hozzá halkan nevetve. Elnevette magát, majd behunyta a szemeit és a mellkasomon elnyomta az álom. Lassú, egyenletes légzését hallgatva én is hamar elaludtam.
*Másnap*
Felkeltem olyan hat óra körül, mivel a koncert kilenckor kezdődik. Alice már nem volt mellettem. Kimentem a konyhába és megláttam, ahogy éppen kávét csinál. Mögé lopóztam és a derekánál fogva átöleltem és megpusziltam az arcát.
- Jó reggelt. - mondtam rekedt, álmos hangon.
- Neked is, álomszuszék! - nevetett édesen.
- Nem is aludtam olyan sokáig. - nevettem és elengedtem, majd leültem az asztalhoz.
- Nem, de este horkoltál... - vigyorgott és elém rakta a csészét.
- Tényleg? - néztem rá kerek szemekkel és elpirultam. - Bocsi...
- Semmi baj, aranyos voltál. Csak épp aludni nem hagytál.
- Majd bepótolod... - mosolyogtam és belekortyoltam a kávéba.
Leült velem szembe és megittuk a kávét, közben avval piszkált, hogy horkoltam.
- Nem is...! - mondtam durcásan és mint egy öt éves összefontam a karomat és "megsértődtem".
- De-de! - nevetett gonoszan. - De mindegy. Most megyek készülni még mielőtt, befoglalod a tükröt. - nevetett még mindig és kiment a konyhából, fel a fürdőbe.
Én közben megittam a maradék kávét és megnéztem a telefonomat. nem fogadott, ismeretlen szám... nem foglalkoztam vele, felmentem a szobába. Gyorsan felkaptam magamra egy fekete csőfarmert, egy fehér rövid ujjú pólót és bementem a fürdőbe. Vagy fél órát álltam ott, mire nagy nehezen elimádkoztam Alice-t a tükör elől. Szemét forgatva ment ki és bement a szobába átöltözni. Én közben rendbe hoztam a hajamat, kifestettem a szememet és lementem a nappaliba. Nyolc óra... repül ám az idő...
- Alice, indulnunk kell! - kiáltottam fel az emeletre.
- Jó, jó, mindjárt! - ordított vissza.
Percek múlva, miközben a fülbevalóját tette be, jött le a lépcsőn.
- Haha! Nagyon vicces itt valaki... - morgolódott és a dzsekijét felkapva a kocsihoz sietett. Nagyjából fél óra múlva értünk oda. Alig bírtam leparkolni, annyian voltak. Nem volt kedvem kivárni a sort, ezért elmentünk a legelejére. Amint meglátott pár lány, gondolkodás nélkül maguk elé engedtek.
-Köszi! - kacsintottam rájuk, ők meg majd' el olvadtak.
Alice féltékenyen oldalba bökött, majd tovább indult. Beértünk egy kibaszott nagy csarnokba, ahol megpillantottuk a színpadot.
Odamentem a színpadhoz, majd kiabáltam Ronnie-nak.
- Ronnieeee!!!! - ordítottam az öltözők felé.
Köszönöm a segítséget Vandának!!! :33
Nincs mit...xD neked bármikor segítek!:)
VálaszTörlésköszönöm, hogy segítettél.!. Isten vagy...vagyis ink ha nem baj, lefokozlak "csak" angyal lehetsz, mert a BVB az Isten, ahogy mondtad:)
VálaszTörlésnagyon jó lett! :3
VálaszTörlésörülök, h tetszik, de úgy néz ki, hamarosan befejezem
Törlés