28. Fejezet | Crow&Femme |

*- Mond azt, hogy védekeztünk…*

- Védekeztünk…Miért kérdezed? – szavai hallatán megkönnyebbültem.

- Csak mert, nem emlékeztem rá, de akkor minden rendben.

- Én gondoltam rá. Nem kell aggódnod.

- Oké. – mondtam, majd átöleltem és kb egy óráig feküdtünk így. Azon gondolkoztam, hogy csodálatos volt vele lenni, minden értelemben. A merengésből a nyakamba szuszogó Andy ébresztett fel.

- Lemegyünk kajálni? Éhen halok. – mondta, majd hangosan megmordult a hasa, jelezvén, hogy tényleg éhes. Kimásztunk az ágyból, majd lementünk a konyhába. Már besötétedett, de CC még mindig sehol.

- Te, Andy. Nem kellene megkeresni CC-t? Még mindig nincs sehol, pedig már rég elment.

- Lassan meg kéne. Nem tudom. Kajáljunk és megnézzük merre lófrál.

- Oké. – csináltunk rántottát, ami Andy-nek nem volt elég, de utána még ehetett. Gyorsan ettünk, felhúztuk a cipőn, bár Andy szokása szerint bakancsot húzott. Pulóvert vettünk, majd kimentünk a sötét erdő felé. A telefonunkkal világítottunk elemlámpa hiányában. Már az erdő szélénél jártunk, amikor meghallottam valamit. Valaki hüppögött. Első gondolatom CC volt, mert elég rossz állapotban ment el. Beljebb mentünk, megláttam CC-t, de nem volt egyedül. Lauren is ott ült mellette az avarban. Lauren sírt, CC pedig vigasztalta. Végre Andy is észrevette őket, rájuk világított, ők pedig egyik kezüket szemük elé tették, a másikkal egymásét fogták.

- Haver. Mi a f*szt csináltok itt? Ilyenkor kell erdei túrát vezetned neked is? – mondta Andy hangosabban a kelleténél.

- Mi csak…izé..beszélgettünk. Nem kell leharapni a fejem. – szabadkozott.

- Nem baj, hogy itt vagytok, de azért szólhattál volna. Aggódtunk érted.

- Abban annyira nem lenné biztos.

- Mer’?

- Azt hiszem nagyon jól elvoltatok nélkülem is. – mutatott Andy sliccére. A barom nem húzta fel. Jellemző.

- Hát mi csak… nincs hozzá közöd. – ezzel kiegyenlítettek.

- Menjünk haza és ott beszéljünk, bevallom, félek a sötétben és szerintem Lauren se túl nyugodt itt kint. – azzal egyik kezembe Andy kezével, a másikban Laurenével elindultam a ház felé. CC nem engedte el a kezét, gyorsan követett minket. Az ajtóban elengedtem mindegyik kezét, boldoguljanak maguk. Lauren és CC bejöttek, de nem sokkal ezután hazamentek.  Megígérték, hogy egyenesen haza fognak menni, nem mennem vissza. Andy megint evett, néha olyan, mint egy farkas. Állandóan éhes. Andy-re bíztam a mosogatást és a pakolást is, amit hát lássuk be, egyik fiúból való lény sem szeret megcsinálni. Felmentem a szobába, előkerestem az egyik alvós pólóm, majd bementem a fürdőszobába lezuhanyozni. Megnyitottam a csapot. Beálltam a lassan folyó víz alá és csak álltam egy ideig, gondolataimban elmerülve. Majd a bő negyedóra múlva felfüggesztettem tevékenységemet és elzártam a csapot, majd mikor szállnék ki a tusolóból észrevettem, hogy a legfontosabb dolgot nem hoztam magammal, a törülközőmet. Király, most mi lesz? Fogtam magam és kikiáltottam Andy-nek.

*Andy szemszöge*

Épp a mosogatást végeztem, amit Alice bízott rám, nehezen de elkezdtem ezt a nem kellemes munkát. Utáltam. Egyik pillanatban kiabálást hallottam a fürdőből.

- Andy! Hozz nekem egy törülközőt kérlek!- kiabált Alice. Én csak mosolyogtam, majd a mosogatást felfüggesztve kerestem egyet és bevittem neki. Óvatosan beléptem az ajtón.

- Hozod már? Nagyon fázom!- szólalt meg a függöny mögül.

- Azonnal viszem. Ne légy türelmetlen!
Ruháimat a földön hagyva. Bemásztam hozzá és újra megnyitottam a csapot.

- Hol a törülközőm?- kérdezte meglepődve. –És te miért jöttél be? Épp kész vagyok!

- Shh.- tettem a kezem a szájára és magamhoz öleltem.
Alice nem tiltakozott, engedte, hogy megöleljem és hosszú percekig csak álltunk egymásba fonódva és hallgattuk a víz csobogását, ahogy a testünkhöz ér.

- Mindennél jobban szeretlek Andy!- mondta hosszas csönd után felnézve rám gyönyörű szemeivel.

- Nálam jobban nem tud szeretni téged senki Alice!- simogattam meg vizes arcát, majd két kezem közé fogva lágy csókot nyomta szájára. Alice visszacsókolt, majd utána megölelt.

- Te fürödj meg, én addig felöltözök. - mosolygott rám - Amúgy... a törölközőmet behoztad? - kérdezte kérdő tekintettel.

- Igen... azt hiszem...- nevettem.
Megforgatta a szemeit, majd kilépett a zuhanyfülkéből és törölközőbe csavarva kiment. Gyorsan letusoltam, majd kimentem. Elkezdtem felöltözni, amikor megint a nevemet kiáltozza Alice.. csak most egy kicsit máshogy szólt...

- Andyy!!!!! - kiáltotta mérgesen.
Fülem, farkam behúzva kúsztam le a lépcsőn. Ház igen, a mosogatás elmaradt. Beértem a konyhába. Ő csípőre tett kézzel állt és várt rám... na, most kapok a fejemre...

- Megkértelek! - mondta hangosan, mérgesen és a mosogatóra mutatott.
Tiszta káosz... a hab mindent beterített, a víz is kifolyt, a fél tányérkészletet nem mostam el.

- Tudom... de hívtál és abbamaradt! - mentegetőztem.

- Mindegy... majd holnap Te(!) Elmosod! Most pedig menjünk aludni. - mondta és elindult.

De jó, ennyivel sikerült megúsznom. Felmentünk a szobába és befeküdtünk az ágyba. Betakaróztunk és egymáshoz bújva próbáltunk elaludni. Nem sok sikerrel... Mivel háttal volt nekem, ezért azt hittem, hogy már aszik. Megpróbálkoztam még egyszer az elalvással. Aztán Alice felemelte a fejét és átnézett a válla felett.

- Andy... - suttogta. - Alszol?

- Nem. Nem tudok aludni... - nevettem halkan, mire elmosolyodott.

- Akkor beszélgessünk. - fordult felém még mindig mosolyogva.

- Oké. De miről? - kérdeztem és hátrébb húzódtam, hogy rendesen lássam az arcát. Elkezdtünk beszélgetni. Először értelmetlen témákról, aztán - fogalmam sincs, hogy honnan, eszébe jutott Alice-nek, hogy kell neki kettő cica. Fekete fehérek, lány-fiú, és Femme meg Crow lesz a nevük.

- Majd reggel visszatérünk rá. - mosolyogtam beleegyezve.

-Jujj! Köszii! - mondta és magához ölelt.

- De már kezdek álmos lenni. Aludjunk. - ásítottam és magamhoz húzva elaludtam.

- Jó éjszakát Andy! - mosolygott és a hajamba puszilva ő is elaludt.

Nagyon köszönöm a segítséget Judy-nak, a Same Feeling but Another Lives írójának, valamint Jankovics Vandának. Nélkületek nem készült volna el ez a rész <3