33. Fejezet | Felpörögve Part.1. |

- Andy… - nyögte ki a nevemet mosolyogva, könnyezve. – Igen, hozzád megyek! – mondta boldogan, majd miután a kezére húztam a gyűrűt, felálltam és a nyakamba ugrott.

- Én vagyok a világon a legboldogabb ember! - mondtam a nyakába bújva, majd megcsókoltam. Hosszú percekig öleltük egymást a holdfényben, azután Alice sírva nézett a szemeimbe.

- Ne sírj. - töröltem le a könnyeit mosolyogva.

- Ezek örömkönnyek. - mondta édesen.

- Tudom. - simogattam a hátát. - Nagyon szeretlek.

- Kire bízzuk a lány és a legénybúcsút? - nevetett Alice.

- Ashley, úgy is ő a legnagyobb partyállat. - vigyorogtam.

Nem sokkal később hazamentünk. Éjszaka nem hagyott minket aludni Ashley, folyamatosan hívogatott telefonon, hogy a legénybúcsú miatt, hogy a leánybúcsú miatt. A végén már nagyon elegem lett, és kikapcsoltam a telefonom. Magamhoz szorítottam Alicet és mindketten elaludtunk. Végre.

Reggel kopogtatásra, vagyis inkább dörömbölésre ébredtünk. Álmosan kivánszorogtam az ajtóig, és amikor kinyitottam, Ash mint egy felhúzatós játék, szaladgált körbe-körbe a nappaliban és magyarázott. Alice is kijött, mire Ash lefagyott. Nem is csodáltam, nem volt rajta más, csak bugyi. Én odamentem, és megpróbáltam eltakarni.

- Andy! Hiszen látott már. Nem gáz, nézz csak rá. meg se tud szólalni. – nevetett.

- Mégis csak az én menyasszonyom vagy!.