- Andy… - nyögte ki a nevemet mosolyogva, könnyezve. – Igen,
hozzád megyek! – mondta boldogan, majd miután a kezére húztam a gyűrűt,
felálltam és a nyakamba ugrott.
- Andy… - nyögte ki a nevemet mosolyogva, könnyezve. – Igen, hozzád megyek! – mondta boldogan, majd miután a kezére húztam a gyűrűt, felálltam és a nyakamba ugrott.
- Én vagyok a világon a legboldogabb ember! - mondtam a nyakába bújva, majd megcsókoltam. Hosszú percekig öleltük egymást a holdfényben, azután Alice sírva nézett a szemeimbe.
- Ne sírj. - töröltem le a könnyeit mosolyogva.
- Ezek örömkönnyek. - mondta édesen.
- Tudom. - simogattam a hátát. - Nagyon szeretlek.
- Kire bízzuk a lány és a legénybúcsút? - nevetett Alice.
- Ashley, úgy is ő a legnagyobb partyállat. - vigyorogtam.
Nem sokkal később hazamentünk. Éjszaka nem hagyott minket aludni Ashley, folyamatosan hívogatott telefonon, hogy a legénybúcsú miatt, hogy a leánybúcsú miatt. A végén már nagyon elegem lett, és kikapcsoltam a telefonom. Magamhoz szorítottam Alicet és mindketten elaludtunk. Végre.
Reggel kopogtatásra, vagyis inkább dörömbölésre ébredtünk. Álmosan kivánszorogtam az ajtóig, és amikor kinyitottam, Ash mint egy felhúzatós játék, szaladgált körbe-körbe a nappaliban és magyarázott. Alice is kijött, mire Ash lefagyott. Nem is csodáltam, nem volt rajta más, csak bugyi. Én odamentem, és megpróbáltam eltakarni.
- Andy! Hiszen látott már. Nem gáz, nézz csak rá. meg se tud szólalni. – nevetett.
- Mégis csak az én menyasszonyom vagy!.
*Ashley P.o.V.*
- Na, milyen pasikat hívjunk Alice? - kaptam magamhoz a telefonját. Semmilyet!- Andy nagyon komoly fejjel ellenkezett.
- Dehogynem. Minimum egy lesz, Én. - erősködtem.
- Ashley, szerintem elég, ha te ott leszel. - mosolygott rám Alice.
- Szerintem is! Még te is sok vagy... -Mondta Andy.
- Féltékeny vagy drágám? Istenem, de édes vagy! - csókolta meg Alice Andyt. - De akkor a tieden sem lesz egy csaj sem!
- Már miért ne lenne? Nálam nincs egy csajismerős sem. - tiltakozott.
- Dehogyisnem! . - szólalt meg Sammi Andy mögött. Eddig észre sem vettük, hogy bejöttek.
- Úgy tudtam, nem akartok eljönni egy legénybúcsúra. – mondtam, közben Alice visszavette a telefonját.
- Ha így folytatjátok, senkinek nem lesz semmilyen búcsúja, ezt remélem tudjátok.- mondat, de ők rám se hederítettek. Megjelent Jake és Ella is, hogy elmenjenek Alice-el ruhát nézni.
*Ella P.o.V.*
Alice-el és Jakkel elmentünk ruhát keresni. Nézelődtem a sorok között, kerestem a megfelelő ruhát.
- Ez hogy tetszik? - mutatott felém Jake egy szűk derekú alul teli fodrokkal való ruhára
- Áhh ez túl giccses!. - nevettem
Nézelődtünk tovább majd egyszer csak megpillantottam a tökéletest. Gyönyörű fehér, szűk derekú, sellő fazonú ruhát. A fölső része gyémántokkal volt teli. Egyből beleszerettem.
- Jake..Ezt nézd
- Hmm? - Jött oda hozzám Jake.
- Ez hogy tetszik? Szerintem gyönyörű.
- Szerintem is! - értett egyet velem Jake. – bár, nekem nem tetszik, hogy ilyen izé az alja. Legyen rendes.
- Oké. Akkor kérlek, vidd el a varrónőnkhöz.
- Rendben. – mondta majd megcsókolt. Mindig ezt csinálja, de át ki bánja?
Elmentünk a fizető pulthoz. Megvettük a ruhát majd szóltam Jakenek , hogy ezt a ruhát vigye, el hozzánk, ha készen van, én addig elmegyek Ashley-hez és Andyhez segíteni a szervezésben
Jake bólintott majd beszállt a kocsijába én pedig hívtam egy taxit.
*Alice*
Hazamentem és ledőltem az ágyba. Folyamatosan az esküvői ruhám járt a fejemben. Andynek biztos tetszeni fog. Mosolyogva gondolkoztam, majd hirtelen megcsörrent a telefonom.
- Szia Andy.
- Szia kicsim. Otthon vagy?
- Igen, nemrég értem haza. Miért?
- Nem jössz át Ashley-hez? Itt van mindenki, szervezzük a dolgokat.
- Kicsit elfáradtam, úgyhogy szerintem most nem. De már megvan a ruhám és ááá! Annyira izgatott vagyok! - ültem fel boldogan.
- Hidd el, én is. Alig várom már, hogy láthassalak benne!
- Most azonnal akarom az esküvőt. Nem akarok semmilyen búcsút, azonnal az oltár elé akarok menni!!! - Pattantam fel az ágyból. Hirtelen annyi erőm lett, hogy még egy maratont is lefutottam volna.
- Biztos? Ashley nagyon sokat szervezkedik, totál be van zsongva. Meg még a helyszínt sem rendeztem le teljesen. Bírd ki. - mondta mosolyogva.
- De... Ajj nemááár! - nyafogtam. – Tudod mit, átmegyek, hátha tudok segíteni. Legyünk túl rajta gyorsan. - nevettem.
- Jól van. - kuncogott Andy. - Itt várlak. Szeretlek. Szia! - azzal letette. Gyorsan átvedlettem magam egy kényelmesebb cuccba és átmentem Ashley-hez.
- Szia kincsem. - ölelt magához Andy és egy apró csókot nyomott a nyakamra.
- Szia. -Fúrtam a fejem a mellkasába.
- Jóóó, na. Az érzelgős részt hagyjuk későbbre, nincs sok időnk, és még szinte nem is tartunk sehol sem a legénybúcsúval! -Pattant fel Ashley.
- Őőő... Ashley véletlen nem egy eltitkolt nikkelbolha? - súgtam oda Andynek, aki felnevetett.
- Mi van? - sprintelt oda hozzánk Ashley.
- Semmi, semmi. - vigyorogtam. Andy Ashre nézett és újra nevetni kezdett.
- Aham ja. Semmi. - Mondta Ash flegmán és a papírjaira nézett.
- Naszóval. Este 9kor kezdődik a legénybúcsú, ugyanazon a napon lesz a leánybúcsú is. De csak azért, hogy véletlenül se legyetek egy helyen. - Villantott 200 wattos mosolyt Ashley.
- De az úgy nem jó... Akkor nem tudsz ott lenni Andy-én... - Húzogattam a szám.
- De ha nem egy napra tesszük, akkor ott lesztek a másik búcsúztatóján, és akkor meg semmi értelme, mert egymásra figyelnétek...
- Megígérjük, hogy nem megyünk el egymás búcsújára. - nézett Andy Ashre.
- Biztoooos? - mászott bele Ashley Andy képébe.
- Igen, biztos. - mosolyodott el Andy.
- Akkor viszont 16.-án lesz Alice lánybúcsúja, 17.-én pedig a te legénybúcsúd. - írkált Ash a papírjára.
- Már minden meg van szervezve? – kérdezte Andy.
- Igen. – bólogatott Ash, tollát félretolva.
- Andy… - nyögte ki a nevemet mosolyogva, könnyezve. – Igen, hozzád megyek! – mondta boldogan, majd miután a kezére húztam a gyűrűt, felálltam és a nyakamba ugrott.
- Én vagyok a világon a legboldogabb ember! - mondtam a nyakába bújva, majd megcsókoltam. Hosszú percekig öleltük egymást a holdfényben, azután Alice sírva nézett a szemeimbe.
- Ne sírj. - töröltem le a könnyeit mosolyogva.
- Ezek örömkönnyek. - mondta édesen.
- Tudom. - simogattam a hátát. - Nagyon szeretlek.
- Kire bízzuk a lány és a legénybúcsút? - nevetett Alice.
- Ashley, úgy is ő a legnagyobb partyállat. - vigyorogtam.
Nem sokkal később hazamentünk. Éjszaka nem hagyott minket aludni Ashley, folyamatosan hívogatott telefonon, hogy a legénybúcsú miatt, hogy a leánybúcsú miatt. A végén már nagyon elegem lett, és kikapcsoltam a telefonom. Magamhoz szorítottam Alicet és mindketten elaludtunk. Végre.
Reggel kopogtatásra, vagyis inkább dörömbölésre ébredtünk. Álmosan kivánszorogtam az ajtóig, és amikor kinyitottam, Ash mint egy felhúzatós játék, szaladgált körbe-körbe a nappaliban és magyarázott. Alice is kijött, mire Ash lefagyott. Nem is csodáltam, nem volt rajta más, csak bugyi. Én odamentem, és megpróbáltam eltakarni.
- Andy! Hiszen látott már. Nem gáz, nézz csak rá. meg se tud szólalni. – nevetett.
- Mégis csak az én menyasszonyom vagy!.
*Ashley P.o.V.*
- Na, milyen pasikat hívjunk Alice? - kaptam magamhoz a telefonját. Semmilyet!- Andy nagyon komoly fejjel ellenkezett.
- Dehogynem. Minimum egy lesz, Én. - erősködtem.
- Ashley, szerintem elég, ha te ott leszel. - mosolygott rám Alice.
- Szerintem is! Még te is sok vagy... -Mondta Andy.
- Féltékeny vagy drágám? Istenem, de édes vagy! - csókolta meg Alice Andyt. - De akkor a tieden sem lesz egy csaj sem!
- Már miért ne lenne? Nálam nincs egy csajismerős sem. - tiltakozott.
- Dehogyisnem! . - szólalt meg Sammi Andy mögött. Eddig észre sem vettük, hogy bejöttek.
- Úgy tudtam, nem akartok eljönni egy legénybúcsúra. – mondtam, közben Alice visszavette a telefonját.
- Ha így folytatjátok, senkinek nem lesz semmilyen búcsúja, ezt remélem tudjátok.- mondat, de ők rám se hederítettek. Megjelent Jake és Ella is, hogy elmenjenek Alice-el ruhát nézni.
*Ella P.o.V.*
Alice-el és Jakkel elmentünk ruhát keresni. Nézelődtem a sorok között, kerestem a megfelelő ruhát.
- Ez hogy tetszik? - mutatott felém Jake egy szűk derekú alul teli fodrokkal való ruhára
- Áhh ez túl giccses!. - nevettem
Nézelődtünk tovább majd egyszer csak megpillantottam a tökéletest. Gyönyörű fehér, szűk derekú, sellő fazonú ruhát. A fölső része gyémántokkal volt teli. Egyből beleszerettem.
- Jake..Ezt nézd
- Hmm? - Jött oda hozzám Jake.
- Ez hogy tetszik? Szerintem gyönyörű.
- Szerintem is! - értett egyet velem Jake. – bár, nekem nem tetszik, hogy ilyen izé az alja. Legyen rendes.
- Oké. Akkor kérlek, vidd el a varrónőnkhöz.
- Rendben. – mondta majd megcsókolt. Mindig ezt csinálja, de át ki bánja?
Elmentünk a fizető pulthoz. Megvettük a ruhát majd szóltam Jakenek , hogy ezt a ruhát vigye, el hozzánk, ha készen van, én addig elmegyek Ashley-hez és Andyhez segíteni a szervezésben
Jake bólintott majd beszállt a kocsijába én pedig hívtam egy taxit.
*Alice*
Hazamentem és ledőltem az ágyba. Folyamatosan az esküvői ruhám járt a fejemben. Andynek biztos tetszeni fog. Mosolyogva gondolkoztam, majd hirtelen megcsörrent a telefonom.
- Szia Andy.
- Szia kicsim. Otthon vagy?
- Igen, nemrég értem haza. Miért?
- Nem jössz át Ashley-hez? Itt van mindenki, szervezzük a dolgokat.
- Kicsit elfáradtam, úgyhogy szerintem most nem. De már megvan a ruhám és ááá! Annyira izgatott vagyok! - ültem fel boldogan.
- Hidd el, én is. Alig várom már, hogy láthassalak benne!
- Most azonnal akarom az esküvőt. Nem akarok semmilyen búcsút, azonnal az oltár elé akarok menni!!! - Pattantam fel az ágyból. Hirtelen annyi erőm lett, hogy még egy maratont is lefutottam volna.
- Biztos? Ashley nagyon sokat szervezkedik, totál be van zsongva. Meg még a helyszínt sem rendeztem le teljesen. Bírd ki. - mondta mosolyogva.
- De... Ajj nemááár! - nyafogtam. – Tudod mit, átmegyek, hátha tudok segíteni. Legyünk túl rajta gyorsan. - nevettem.
- Jól van. - kuncogott Andy. - Itt várlak. Szeretlek. Szia! - azzal letette. Gyorsan átvedlettem magam egy kényelmesebb cuccba és átmentem Ashley-hez.
- Szia kincsem. - ölelt magához Andy és egy apró csókot nyomott a nyakamra.
- Szia. -Fúrtam a fejem a mellkasába.
- Jóóó, na. Az érzelgős részt hagyjuk későbbre, nincs sok időnk, és még szinte nem is tartunk sehol sem a legénybúcsúval! -Pattant fel Ashley.
- Őőő... Ashley véletlen nem egy eltitkolt nikkelbolha? - súgtam oda Andynek, aki felnevetett.
- Mi van? - sprintelt oda hozzánk Ashley.
- Semmi, semmi. - vigyorogtam. Andy Ashre nézett és újra nevetni kezdett.
- Aham ja. Semmi. - Mondta Ash flegmán és a papírjaira nézett.
- Naszóval. Este 9kor kezdődik a legénybúcsú, ugyanazon a napon lesz a leánybúcsú is. De csak azért, hogy véletlenül se legyetek egy helyen. - Villantott 200 wattos mosolyt Ashley.
- De az úgy nem jó... Akkor nem tudsz ott lenni Andy-én... - Húzogattam a szám.
- De ha nem egy napra tesszük, akkor ott lesztek a másik búcsúztatóján, és akkor meg semmi értelme, mert egymásra figyelnétek...
- Megígérjük, hogy nem megyünk el egymás búcsújára. - nézett Andy Ashre.
- Biztoooos? - mászott bele Ashley Andy képébe.
- Igen, biztos. - mosolyodott el Andy.
- Akkor viszont 16.-án lesz Alice lánybúcsúja, 17.-én pedig a te legénybúcsúd. - írkált Ash a papírjára.
- Már minden meg van szervezve? – kérdezte Andy.
- Igen. – bólogatott Ash, tollát félretolva.
Ezután mindenki hazament. Körbenéztem, mire megpillantottam Ashley-t amint a kanapén ülve a füzetét lapozgatta, közben a tolla végét rágta. Kíváncsian léptem oda Ash-hez, Andy-t keresve, de ő továbbra is a füzetét bogarászva egyszerűen az ajtó felé intett a tollával. Én elindultam az ajtó irányába, majd kiléptem az ajtón és megpillantottam Andy-t, amint, a meggyfának támaszkodva, gondolataiba merülve szívja a cigarettáját. Közelebb létem hozzá, de nem vett észre, csak amikor puszit nyomtam az arcára. Ő erre megfordult és cigijét elnyomva szorosan a karjaiba vont. Majd mikor már alig kaptam levegőt megütögettem a vállát.
- Szívem, elengednél egy kicsit? Nem kapok levegőt. – mondtam, mire Andy lazított az ölelésen. Kibontakoztam a karjaiból és kézen fogva bementünk a házba. Ash odaugrott mellénk, az esküvői italokról kérdezősködve. Látszódott rajta, hogy majdnem szétrobban a sok energiától.
- Hé, Ash, nyugodj le, az esküvő még „messze” van. – mondtam, mire egy kicsit lenyugodott.
- Alice, szerintem menjünk haza, mert már sötétedik. – mondta Andy, majd egyetértően bólintottam, és elköszöntünk Ashley-től. Kimentünk Andy fekete BMW-jéhez, majd gyorsan hazahajtottunk. Bementünk a házba, Andy-t elküldtem zuhanyozni, és mondtam neki, hogy hamarosan csatlakozok hozzá az ágyban.
Ő mit sem sejtve bólintott, majd felfelé indult a lépcsőn.
Folytatást most azonnal
VálaszTörlésmár most kérem a kövit! :D
VálaszTörlésgyorsan írj mör meghálok :'DD félre téve a suttyózást, kíváncsi vagyok hogy Andy mit nem sejtett ;)))
VálaszTörlésfúú most annyira örülök, hogy kapok komit és olyan jó, de csak azért se mondom meg, hogy mi lesz, mert akkor lelőném a poént :')) nem történik sem baleset semmi ilyesmi. :)) lehet izgulni, ha érdekel hogy mi lesz, ask-on zaklathattok :http://ask.fm/LuLu624 :DD
VálaszTörlés