35. Fejezet | Disaster TELJES! |

Part.1.

*Alice P.o.V.*

Andy másnap bejelentette, hogy el kell mennie a bandával egy kisebb turnéra Európába. A fiúk már délelőtt nálunk ültek a nappaliban és idétlen mesét néztek. Ebben a házban 4 gyerek él, ebben biztos voltam. Andy mindenképpen Batman filmet akart nézni, de a többiek valami béna filmet választottak. A hangerőt 0-ra vették és a szereplők helyett beszéltek. Rengeteget nevettünk főleg CC-n aki ebben a műfajban a legjobbnak bizonyult.
- Tegnap vettem ezt a PRADA táskát, de elszakadt, pedig rengeteg pénzembe került. – mondta nyávogó hangon, közben az én magas sarkúmban járkált föl-alá és a kezével hadonászott. Mindenkiből kitört a nevetés Ashley például hol a térdét, hol a földet csapkodta, közben már majd nem sírt a nevetéstől.
- Haver..kérlek..nem fogom bírni . – nyöszörögte Ash miközben látványosan törölgette a szemét. Én Andy mellkasán feküdtem, aki erősen rázkódott a nevetéstől. Végül már Ő sem bírta és inkább kikapcsolta a TV-t. Jinxx, CC és Ash méltatlankodtak, de minket ez nem érdekelt. Este 8 körül hazaküldtük a srácokat, akik kelletlenül, de hazamentek. Andy lezuhanyozott és bedőlt az ágyba, aztán és is elmentem. Amikor visszaértem Andy már teljesen összegabalyodott a takaróval és halkan szuszogott. Bebújtam mellé Ő pedig még álmában is a derekamnál fogva magához húzott. Gyorsan lehunytam a szemem és elaludtam.
* Andy P.o.V. *
Reggel hamarabb ébredtem, mint Alice, aki még mélyen aludt. Kimásztam az ágyból, de nem kellett 2 lépést se tennem, a cicák már a lábamnál nyávogtak. Ja, hát igen, tegnapelőtt este kaptak utoljára enni. Felvette őket és halkan – vagyis hangosan- lementünk a lépcsőn. Belenéztem a macskakajás dobozba, de üresen találtam. Felöltöztem és leugrottam a szemközti boltba. Az eladó lány folyamatosan követett, mindenben segíteni akart.
- Szia. – mondta, szinte megütve a magas C-t.
- Hello.! – mondtam, nézett egy darabig, közben mosolygott, látszott rajta, hogy valamit akar, de nem meri megmondani. Jellemző.
- Segíthetek valamiben? – továbbra is mosolygott.
- Kösz, de tudok olvasni, megtalálom, ami kell. – mondtam, ami bevallom bunkó dolog volt, de nincs más módszer az ilyenek lerázására. A lány csak pislogott, az arcáról pedig lefagyott a mosoly. Sarkon fordult és valamit dünnyögve az orra alatt elment a kassza irányába. Levettem a polcról a megfelelő dobozt és a pénztárhoz mentem. A lány duzzogva lecsipogta az árut, én pedig kifizettem és visszafutottam a lakásba. Beléptem a szobába, megnéztem Alice. Még mindig aludt. Ránéztem az órára, fél 9. Akkor nem csoda, hogy alszik. Amikor el akartam kapni Crow-t az elszaladt, Femme meg utána. Ettől féltem. A macskák átrohantak az egész konyhán, a nappalin és az előszobán. Én pedig görnyedve futottam utánuk. Pár perc múlva a két cica leteperte egymást, odanyújtottam a kezem, mire mind a ketten megfogták a mancsukkal és elkaphattam őket. Visszavittem őket a konyhába. Leraktam a padlóra mind2-t de a melegítőnadrágomba - és a bőrömre – kapaszkodva felmásztak rajtam a konyhapultra. Crow nyávogott Femme csak tisztította szőrét és csendben ült a mosogató mellett. Előkerestem a két macskatálat és kiöntöttem a fejadagot. Rám jellemző módon a fele félrement. Ezért hangosan elkáromkodtam magam.
- Ó, hogy az a… a kurva életbe. Andy, rohadt ügyes voltál.  – mondtam magamnak, mire az emeletről kuncogást hallottam. Letettem a tálakat, mellé a cicákat és felmentem. Benyitottam a szobába és megláttam Alice-t, amint a párnába temeti a fejét és nevet.
- Andy, ez… olyan vicces volt. – mondta egy kitörő nevetéssel kísérve.
- Hát, nem így akartalak fölkelteni, de gondolom, már nem fogsz visszaaludni. – beljebb léptem és leültem az ágyra. – Kérsz reggelit?
- Naná! De most lehetőleg ne égesd oda. – nevetett.
- Nem fogom. – mondtam és puszit nyomtam a homlokára.
Újra lerobogtam a konyhába és nagyjából szívrohamot kaptam.

Part.2.

Mindössze pár percre hagytam ott a cicákat, de ezek ketten ennyi idő alatt felborították a macskakajás dobozt és szétmorzsolták a darabokat. Ebben én is szerepet játszottam, mert nyitva hagytam a dobozt a konyhapult tetején. A két bűnös nyugodtan ült a kövön, mintha semmi nem történt volna, a fejük meg mintha vigyorogtak volta rajtam. Nem bírtam tovább mosolygás nélkül. Femme odajött hozzám és a lábamhoz dörgölőzött. Felvittem őket a szobába és letettem Alice mellé az ágyra.



A macskák azonnal letábooztak rajta. Az egyik a bal lábára, a másik a karja mellé feküdt. A konyhába érve feltakarítottam a kiborított tápot és nekiálltam reggelit csinálni. Rántotta, kilőve. Simán elrontom. Maradtam a pirítósnál.
* 10 perc múlva *
Felvittem a reggelit Alice-nek, aki már ült az ágyban. Letettem a tálcát, aztán kezembe vettem a gitáromat és játszani kezdtem.
* Alice P.o.V. *
Andy felhozott egy tálcán reggelit, majd a kezébe vette a gitárját és játszani kezdett. Elsőre a Fallen Angels akusztikus verzióját játszotta, majd lágy dallammal váltott a Saviour-ra, aminél már abbahagytam az evést, és csak mosolyogtam. Ez a dal, mindig a felszínre hozza minden érzelmemet. Andy tovább játszott a gitáron és halkan dúdolta a szöveget. Rám nézett és Ő is elmosolyodott. A keze már nem pengette a fényes fekete gitárt, a szemei csakis rám néztek, szinte átfúrtak. Utoljára akkor nézett így rám, amikor másodszorra találkoztunk. Az emlék miatt újra elmosolyodtam, de ezúttal még szélesebben. Félretette a gitárt, majd újra az ágy szélére telepedett. Arca egyre közelebb és közelebb jött, egyik lábát átvetette rajtam. Hirtelen elrugaszkodott és mellettem landolt az ágyban, aztán egyszerűen homlokon csókolt. Fejét belefúrta a párnába és úgy tett, mint aki alszik.
- Édes, ugye tudod, hogy nem erre gondoltam. – mondtam, mire röhögni kezdett.
- Megéri várni, hidd el. Játsszak még? – kérdezte és már ki is ugrott mellőlem.
- Igen, elénekelnéd a Love Isn’t Always Fair-t? Azt nagyon szeretem.
- Bérmikor, . mondta és újra kézbe vette a gitárt és pengetni kezdte.
- One Look and I am sold
You got me on my knees.
You steel, all my innocence,
A love sic melody… - kezdte a dalt én pedig mellételepedtem a fölre.  Megint abbahagyta a gitározást és csak úgy tartotta a kezében.
- Tudod, holnap már indulunk turnézni. Nem leszek sokáig el, rövidre terveztük.
- Igen, mondtad valamelyik nap. Nem mehetnék mégis veled? Nem akarok itthon maradni egyedül.
- Figyelj, Alice. A srácok se hozhatnak senkit, a menedzser nem engedi, pedig elvinnélek. Akkor nem kellene távol lennem tőled. Majd mindennap beszélünk telefonon. – mondta, közben simogatta a hátamat megnyugtatásképp.
- Oké.
- Mit csináljunk ma? Elmehetnénk a parkba, vagy a városba is, akár.
- Park. – mondtam, mire Andy felállt, én meg a padlón kötöttem ki. Fél óra múlva már készen voltam, de Andy-re még várnom kellett. Ő a tükör előtt állt és hajlakkozta a haját. Nem bírtam ki, lefotóztam és feltettem Twitterre. A fiúk azonnal Retweetelték és komiztak, hogy „Ilyen a rokcer-hejcegnő” és stb megjegyzéseket. Andy is nevetett, majd a kezét a derekamra tette és elindultunk.