14.Fejezet

*Andy szemszöge*

Az esti koncert előtt úgy éreztem, képtelen leszek felállni a színpadra. Indulás előtt odamentem Alice-hez. Hajlandó volt megengedni, hogy adjak egy puszit, de csak is azt. Tudtam, nem les könnyű visszanyernem a bizalmát, amit teljesen elvesztettem. A felépített váram romokban hevert. Az érzés, hogy talán sosem bocsájt meg kínzó volt. Amíg a dalokat énekeltem, végig rá gondoltam, bele is rontottam nem egyszer. Szerencsémre Ashley ilyenkor segített nekem, azt hiszem, tudta min megyek át. A koncert után a dedikálásra se mentem el. Képtelen lettem volna kimenni a rajongók kereszttüzébe. Inkább elmentem a buszhoz. Le akartam feküdni, pihenni és végre egyedül lenni a gondolataimmal.

*Alice szemszöge*

Az egész koncert alatt bent ültem a buszban. Nem tudtam volna élvezni az előadást azok után, ami történt. Hirtelen valaki felszállt a buszra, nem is érdekelt igazán, inkább az ablakon bámultam kifelé gondolataimba mélyedve. A szemem sarkából láttam Andy-t fellépni a buszra. Elővette a fekete füzetét és újra írni kezdett bele. Elvonultunk a két leg távolabb eső helyre.

Andy egy párszor felnézett e füzetéből. Én is csak egy-egy kósza pillantást vetettem rá. Az ablakon kinézve láttam a fiúkat, ahogy egymással pacsizgatva jönnek a busz felé. Kicsit elmosolyodtam, majd ismét a gondolataimba merültem. Bambán bámultam magam elé, és észre sem vettem amikor Ashley leült mellém. Csak arra lettem figyelmes, hogy megérintette a kezemet. Érintése megnyugtató volt, ahogy finoman megsimított. Ashley mindig is igaz barát volt, ez most is megmutatkozott. A vállára dőltem, a szemem elkezdett könnyezni. Közelebb húzódtam, nehogy a többiek lássák, milyen állapotban vagyok. A könnyeim hangtalanul gördültek le az arcomon Ashley-re. Nem zavarta, sőt, még inkább magához húzott, megölelt és puszit nyomott a homlokomra. Hirtelen az eszembe villant, hogy Ash szerelmes belém. Kicsit elhúzódtam, Ő pedig engedett.

- Mi a baj? Mond el. – halkan és megnyugtatóan beszélt.
- Hol kezdjem? – beleegyeztem, hiszen ha elmondom talán jobb lesz. Talán.

- Esetleg kezdhetnéd azzal, hogy mi történt?

- Hát… rendben. Tegnap előtt este a koncert végén utánatok mentem, mert másik irányba mentetek. Amikor átértem a túloldalra, meghallottam amint egy női hang Andy nevét mondja ki. Befordultam a sarkon és… - azzal elmondtam neki az egészet, Ő közben megértően bólogatott, néha megsimogatta a kezem vagy a hajam.

A végét már nem tudtam elmondani sírás nélkül. Újra nekidőltem, és sírtam. Késő estig beszéltem, többször meg is kérdeztem Ash-t, hogy nem zavarja-e, ha elmondom ezeket. Éjjel megint Ashley-vel aludtam. Addig simogatott, amíg el nem aludtam. Álmomban én és Andy békésen sétáltunk egy folyó mellett. Azt hiszem mosolyogtam is éjjel. A reggeli ébresztés nem volt valami boldogító.