15. Fejezet

* A reggeli ébresztés nem volt valami boldogító.*

Arra ébredtem, hogy mindenki kiabál körülöttem. Legfőképp Andy-t hallottam, de Ashley is hangosan ordított.  Kimásztam a helyemről, felöltöztem, kisminkeltem magam majd lemásztam a buszról. Andy ott állt, vele szemben a Jake, Jinxx, CC és Ashley. Egyik sem vett még észre, gyorsan visszamentem egy takarásban lévő helyre, hogy hallhassam őket. Tudtam, nem jó dolog hallgatózni, de nagyon érdekelt. Füleltem aztán mindenki elhallgatott, csak Andy beszélt.

- Hogyan szerezzem vissza mindazt, amit elveszítettem egy perc alatt? – kérdezte a többiektől felemelt hanggal.

- Mondd el neki az igazat. – Jake próbált neki beszélni, de mintha meg se hallotta volna.

- Haver. Nem akarom, hogy te és Ő végleg szakítsatok. Nem lehetne elviselni. Beszélj vele.

- De ha egyszer nem is érdeklem??

- Akkor Andy bazd meg! Veled nem lehet beszélni! Most megkeresed és elmondod neki vagy szakítotok. Egyáltalán szereted még? – Ashley teljesen kiborult, kikelt magából.

Eddig még soha nem hallottam ennyire idegesnek.
- Megadom magam. Beszélek vele, de ha nem sikerül nem tudom, mit csinálok.

- Előbb nyugodj le és csak utána menj vele beszélni.

- Nyugodt vagyok. – mondta Andy elég idegesen állításához képest.

- Igyál egy kávét, gondolkozz el és menj oda hozzá. Nem várhatod el tőle, hogy csak úgy megbocsájtson neked.

- Tudom. Na, megyek, csinálok egy jó erős kávét. – azzal megfordult és visszamászott a buszba.

Én még mindig ott álltam az árnyékos helyemen. Megkerültem a buszt és felszálltam a hátsó ajtón. Amikor felléptem szembetaláltam magam Andy-vel, kezében egy kávéval. A lépcső szélén megbillentem, természetesen ráestem Andy-re, és bögréjének tartalma rám borult. Mondhatom nagyon örültem neki. Azonnal elkáromkodtam magam, Andy meg csak mosolygott. Felmentem és kerestem egy tiszta pólót. Gyorsan átvettem a pólóm, és leültem a „konyhába”. Andy leült velem szembe és várt. Egyáltalán nem néztem rá. Nagyot sóhajtott és belekezdett.

- Alice. Én, szeretlek téged és nem akarlak elveszíteni, mert fontos vagy nekem. Ami akkor történt azt nem tagadom, megtörtént, de nem én voltam. Értsd meg és nem akartam. Ha… ha azt akarod, hogy vége legyen akkor rendben. De tudd, hogy… szeretlek. – amíg beszélt sokszor elcsuklott a hangja. Ránéztem, láttam a szemeiben néhány könnycseppet, akárcsak az enyémben. Úgy éreztem azonnal bele tudnék ugrani a nyakába, de e helyett az asztalon nyugtatott kezére tettem a kezem. Egymás szemébe néztünk, és szinte egyszerre mondtuk ki:

- Szeretlek! – Átültem Andy mellé és hozzábújtam. Fejemet a nyaka hajlatába helyeztem és tudtam, most már megnyugodhatok. A homlokomon éreztem a könnyeit. Két kezével megfogta az arcom és kényszerített, hogy nézzek a szemébe. Közel hajoltam hozzá, s finoman megcsókoltam. Andy szenvedélyesen viszonozta. Tudtam, annyira várta ezt, mélyen, legbelül. Az ölébe ültem és még jobban vágytam rá, mint eddig bármikor.

- Szeretlek!- suttogtam ajkaiba még egyszer.

- Én jobban. – azzal elvigyorodott, eltolt magától ép annyira, hogy megölelhessen. Így, ölelve tartottuk egymást még sokáig.