5.Fejezet

  Jóformán átaludtam az egész napot. Este kimentünk enni valamit persze apu addigra már elaludt a TV előtt, mint mindig. Visszamentünk lábujjhegyen a szobába, de én ügyesen elestem a parkettán és bevertem a térdem. Most tényleg fájt ezért Andy – mint egy menyasszonyt – felvitt a karjaiban és a szobában letett az ágyra. Meg akarta nézni a térdem, de úgy viselkedtem, mint egy kisgyerek, nem hagytam magam. Elkapott a bokámnál fogva és felhúzta a melegítőm szárát.

- Ha adok rá puszit, jobb lesz?- megint rám mosolygott. Amikor mosolyog minden színesebb és mindenki vidámabb.

- Igen. – mondtam neki durcásan. Óvatosan odahajolt és megpuszilta a kék és zöld foltos térdem. Rám nézett, olyan volt a tekintete mintha azt mondaná: Na? . Megmozdultam, hogy kényelmesebben üljek a párnán. Kezdem azt hinni, hogy Andy kicsit jobban rámenős, mint én, de ez nem baj, hiszen pasiból van. Mellém ült és simogatta a karomat. Csak most jöttem rá, hogy milyen puha keze is van. Bekapcsoltuk a TV-t és választottunk egy filmet, amit megnéztünk. Balszerencsémre Andy horrort akart én pedig vígjátékot, de kiegyeztünk egy akció-vígjátékban.  Engem annyira nem érdekelt a film, sokkal inkább lekötött Andy arca. Na meg a teste is.

- Andy. Meddig akarsz itt maradni nálunk? – kérdeztem talán rossz hangsúllyal, mert egyből rákérdezett:
- Nem akarod, hogy itt legyek?
- Dehogynem! Örülök, hogy veled lehetek, de még nem láttam a lakásodat sem te pedig már 3 napja itt vagy. – megnyugodott.
- Rendben. Akkor holnap akár el is mehetnénk hozzám. Persze ha apukád megengedi. – még a sötétben is láttam, hogy csillog a szeme.
Jó érzés volt tudni, hogy ez a srác, gyönyörű kék szemekkel, kedvességgel mind az enyém lehet. Végig néztük a filmet utána Andy gyorsan kikapcsolta és bebújt mellém a takaróm alá. Éreztem meleg testét amint hozzám nyomódik a szűk helyen. Féltem megmozdulni, nehogy lelökjem az egy személyes ágyról. Egyik karjával átölelt én pedig megfogtam mire összefűztük ujjainkat. Így aludtunk el. Egész éjjel – még ha mély álomban is aludtam – éreztem a leheletét a tarkómon.

Másnap megbeszéltük apával, hogy engedjen el pár napra Andy-hez. Gyorsan beleegyezett mivel nagyon jóban lettek igen rövid idő alatt. Bepakoltam a sporttáskámba Andy végig furán nézett.
- Minek neked ennyi cucc? Nem a sivatagba viszlek. – állandóan méltatlankodott. Ez a tulajdonsága néha elég zavaró volt  főleg pakolás közben.
- Andy. Neked elég egy alsógatya meg egy póló, de nekem van sminkcuccom és még ruha is.
- De akkor is. Hogy tudsz ennyi ruhát hozni magaddal? – úgy néztem rá, mint aki ölni tudna. Kicsit meg is rettent.
- Jó. Jó. Tudom. Megyek is.
Kiment én pedig szélsebesen átöltöztem egy kényelmes, de ugyanakkor normális ruhába. Kimentem a fürdőbe, hogy kisminkeljem magam mire Andy ott állt a tükröm előtt és épp szemceruzával húzta ki a szemét. Ott álltam az ajtóban lefagyva. Hirtelen eszembe jutott, hogy rocker és nem akárki, hanem Andy Biersack a Black Veil Brides frontembere szóval ki húzza a szemét. A tükörből meglátott és megint méltatlankodott egy sort.
- Mi van? Én nem lehetek itt? – kérdezte most már poénra véve.
- De. De csak tudod még nem szoktam meg. – éreztem, ahogy a vér felfelé fut az arcomba. Pillanatokon belül olyan vörös lettem, mint a rák. Befejezte és odalépett hozzám. Belenéztem a szemébe ő pedig vissza az enyémbe, de álltam a sarat. Felkapott épp annyira, hogy a lábamat ne tudjam letenni és a dereka köré fonjam. Még magasabbra emelt, amíg a fejünk egy magasságban nem lett. Most már nem volt menekülés – nem mintha akartam volna- Erősen és szenvedélyesen megcsókolt, de utána gyorsan letett a földre és közölte, hogy indulhatnánk, mert sokára fogunk odaérni. Fel akartam kapni a táskám, de a hajvasaló és a többi cucc túl sokat nyomott az én gyenge karjaimnak. Andy megfordult, és amikor látta, hogy nem vettem a kezembe utánanyúlt és Ő hozta le a kocsijáig. Gyorsan bepakolta a csomagtartóba, én pedig elköszöntem aputól. Még mielőtt elindultam volna megfogta a karom és megkérdezte:
- Akkor most Te és Andy…?
- Igen, apa. Együtt vagyunk. Járunk. – az arckifejezését látva gyorsan hozzátettem – de még nem történt semmi. Oké?
- Jó. Jó. Persze. Szeretlek kicsim.
- Én is Téged, apa. – azzal bemásztam a kocsiba az anyósülésre. Andy- nek automataváltós kocsija volt, így marat egy szabad keze, amit a térdemre tett és ott tartotta az út végéig.