9.Fejezet (örüljetek ma jó napom volt még egy rész)

Sok üzlet előtt haladtunk el, de az egyikben igazán megtetszett egy sima, fekete, szövet táska. Andy-t nagyon nehéz volt rávenni, hogy vegye meg nekem. Nem érdekelt, hogyan, milyen módszerrel, de akkor is meg akartam szerezni. Karomat a nyaka köré fontam és igyekeztem meggyőzni. Addig nyaggattam, amíg meg nem unta és megvette. Utána elhalmoztam köszönetekkel. Felnéztem az arcára. A napsütésben még kékebb volt a szeme.

- Nincs kedved még haza menni? - kérdezte Andy, amikor elindultunk.
- De mit fogunk csinálni? - kérdeztem kicsit talán nyavalygós hangon.

Andy csak mosolygott és tovább ment a kocsija felé. A gondolataim azonnal elszabadultak, amint elindultunk a kocsival.  Andy kitett a parkban, hogy gyalog menjek, mert megint akar valami meglepetést és természetesen nem mehettem vele. Nagyjából fél óráig kellett sétálgatnom, amíg eljött értem. Beültem a kocsiba mire előhúzott a zsebéből egy fekete kendőt, amit fel kellett kötnöm a szememre, hogy még véletlenül se láthassak semmit. Amikor megérkeztünk, kinyitotta nekem a kocsi ajtaját és kisegített az autóból. Felmentünk a lakásba és amint beléptem megcsapott valami édeskés illat, amit nem igazán tudtam azonosítani. Andy óvatosan kikötötte a kendőt. Körbepillantottam és az előszobában találtam magam. A padló tele volt szórva vörös és fekete virágszirmokkal, közötte rengeteg teamécses világított. Olyan csodálatos látvány volt, hogy könnybe lábadtak a szemeim. Már majdnem sírtam, de Andy a gerincem tövéhez tette a kezét és végigvezetett a szobán. Az út egészen a kádig vezetett, amiben a víz, szintén tele volt szórva szirmokkal, a kád szélén pedig mécsesek világítottak. Csodálatos érzés volt, hogy ennyire szépen fogadott otthon. Igen otthonnak nevezem, mert úgy érzem, ide tartozom, Andy mellé és jobban megbízok benne, mint bárki másban.  Segített levenni a ruháimat és indult volna, kifelé amikor megfogtam a karját. Nem akartam, hogy kimenjen. Mellette sokkal nyugodtabb vagyok.

- Andy… – kezdtem, de a hangom elcsuklott.
- Igen? Mit szeretnél? – azonnal visszafordult és megölelt.

Pontosan tudta, mit szeretnék. Levettem róla a pólót és a nadrágot, Ő pedig levette a maradékot. A hajam felkötöttem és bemásztam a forró vízbe. Andy minden gondolkodás nélkül bejött mellém. Megölelt, majd különös finomsággal megcsókolt, de nem tartott sokáig. Az ölelése annál inkább. Úgy éreztem senki nem bánthat engem amíg mellettem van. Így maradtunk, ameddig a víz ki nem hűlt és a gyertyák el nem fogytak. Andy kimászott, gyorsan megtörölte magát, majd kiment, hogy egy puha köntössel térjen vissza. Én is kimásztam és belebújtam a köntösbe, aztán bementünk a hálóba. Andy felemelte a takarót, hogy másszak be alá. Így is tettem, de az hideg volt, elkezdtem remegni. Észrevette, mint minden mást.

- Fázol? – a tekintete tele volt aggodalommal.
- Kicsit. – vallottam be.
- Ezen segíthetek. – azzal mellém feküdt, és magához húzva megdörzsölt, majd átölelt.

Pár órán keresztül még beszélgettünk, de a szemeim sokszor lecsukódtak egy pillanatra, de mindig kinyitottam. Egy idő után nem bírtam tovább és becsuktam. Andy karjaiban azonnal elnyomott az álom.