2013. április 2., kedd

23. Fejezet



Addig feküdtünk ott, amíg a nap a látóhatár alá nem bukott. Végig néztük a naplementét is, de nem akartuk otthagyni azt a helyet. Még a tenger is csak finoman hullámzott.

- Andy, Alice! – kiabált valaki. Hátrafordultunk és megláttuk Jake-t aki karját lengetve rohan felénk. Azt hittem valami baj van.

- Jake. Szia. Mondjad. – Andy felült, vele együtt én is.

-Most hívtak, hogy holnap este lesz egy koncertünk, és úgy gondoltuk, el kéne indulni haza. - mondta Jake és felráncigálta Andyt a földről.


-Oh istenem. - sóhajtott Andy, és felhúzott a földről.

- Nos, akkor indulunk haza. - nyomott egy puszit a homlokomra, és kézen fogva visszamentünk a többiekhez. A srácok már indulásra készen, bepakolva a kocsiba vártak minket.

- Ennyire sietni kell? – méltatlankodott Andy.

- Igen, ennyire. Lehet, hogy elfelejtetted, de ma még próbálnunk is kéne. Nem gondolod?

- Jójó, oké. Azért nem kell mindjárt leharapni a fejem. – azzal beszállt a kocsiba, magával húzva engem.

- És az én cuccaim meg a sátram?

- Azokat is bepakoltuk, mégpedig Én személyesen. – mondta Ashley egy Colgate reklámnak is beillő mosoly kíséretében.

Nem is értettem honnan szereztek kocsit, de nem igazán érdekelt, amíg Andy mellett lehetek. Nagyon fáradt voltam, a szemeim is fájtak már, így Andy vállára hajtottam a fejem és hamar el is aludtam. Egyenesen a próba helyszinére mentünk. Andy a karjaiba vett, majd bevitt a terembe. Ott volt egy kanapé. Letett oda, egy puszit nyomott a homlokomra, majd a srácokkal bement a belső szobába. Mindenki a helyére állt, majd játszani kezdtek. Andy mély, isteni hangjára felébredtem és kinyitottam a szememet. Pont akkor fejezték be az In the end-et. Felültem, azután a Lost It All-t kezdték játszani. Andy végig a szemembe nézett. A szemem csillogni kezdett és mosolyogva ültem kényelmesebb helyzetbe. Annyira gyönyörűre sikerült ez a dal. Egyszerűen imádtam, amikor Andy a mély, tökéletes hangján elkezdte énekelni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Olvasóim: