24. Fejezet

A próba nagyon jól sikerült, mindenki boldog volt, kivéve CC. Egykedvűen ült a sarokban a székén, nem beszélt senkivel. Általában amikor játszott mindig jókedve volt, Ő volt az, aki egyedi hangulatot kölcsönzött a bandának, mindenkit meghallgatott és jobb kedvre derített. Most azonban csak ült, nem mosolygott, de amikor eljátszották a dalokat tökéletesen dobolt, mint mindig, de nem volt benne az a tipikus CC humor. Odamentem és leültem mellé.

- CC – kezdtem – valami baj van?

- Á Alice. – egy halvány mosolyt erőltetett az arcára – semmi… vagyis.. mindegy.

- Nem mindegy, tudod, hogy nekem elmondhatod. – mindenképpen meg akartam szabadítani ettől az állapottól, mert rossz volt így látni.

- Nem fontos, úgyis menni kell pakolnom, majd beszélünk… valamikor. – azzal felállt és elsétált a kocsi felé.

Nem mentem utána, nehogy azt gondolja, ennyire ki akarom húzni belőle, hogy mi van, inkább megkérdeztem erről Andy-t, de Ő nem tudott semmit, bár észrevette, hogy sokkal kedvtelenebb lett az utóbbi időben.

Összepakoltunk és hazamentünk pihenni, de reggel újabb kalandok várnak ránk. Bementünk a hálószobába Andy-vel aki kéjes pillantásokkal méregetett engem. Ma valahogy nem volt kedvem ahhoz, amit közöltem is Andy-vel, de nem bánta. Fáradtan bedőltünk az ágyba, telefonunk beállítva reggel fél 8-ra, mi pedig egymást ölelve aludtunk el.

Jobban mondva csak Andy, mert Én eközben gondolkoztam valami megoldáson, hogyan tudhatom, meg mi van CC-vel. Amikor már úgy éreztem, aludnom kell, rápillantottam Andy-re. Feje a mellkasomon pihent, orrából a meleg levegő átfújt a pólómon és csiklandozott. Karja a derekam körül, ujjai néha megmozdultak. Néha motyogott valamit, de ilyenkor finoman beletúrtam a hajába, amire azonnal elhallgatott. Nagyon édesen tudott aludni. Fáradt voltam és végre én is elaludtam. Reggel hamarabb keltem, mint Andy, Ő még mindig aludt. Megkíséreltem kiszabadítani lábamat az övéi közül, ami nagy nehezen, de sikerült. A karjai alvás közben elnehezültek, így felemelni sem tudtam őket, csak a fejem fölött tudtam áttenni magam mögé. Végre kiszabadultam és levánszorogtam a lépcsőn. A konyhába érve azt hittem, nem lesz ott senki, de CC ott ült a pulton. Azonnal észrevett és hellyel kínált az asztalnál.

- Beszélhetünk? – kérdezte.