38. Fejezet | Things I Can't |

- Tudom. –válaszolta. A hangja olyan volt, mintha nem bízna abban, amit mond. Az ágy szélén ültünk, ő halkan sírt, én, pedig ringattam a karomban. Nem akartam, hogy ez a rossz emlék benne maradjon a fejében, hogy az élete része legyen. A bandából csak Ash tudta, hogy mi történt, ő volt az egyetlen, akit Alice közel engedett magához. Beavatta mindenbe, sőt, többet is tudhatott, mint én, mert folyton beszélgettek, és vele ment mindenhova, akár egy saját juhászkutya, holott állítólag nem tudott olyat, amit én nem. Szeretem Alice és Ő is engem, de az volt az érzésem, hogy valami mégis hiányzik a kapcsolatunkból. Rengeteg dolgot megbeszéltünk, de nem bírtam felfogni, hogy Ash-t miért engedte ennyire közel magához. Egyik reggel félrehívtam és megkérdeztem.
- Alice. Tudod hogy szeretlek, de van valami, amit tudnom kéne? – vontam kérdőre álmaim nőjét.
- Ugyan Andy. Mindent elmondok neked. – felelte, de ennyi nem volt elég.
- Úgy érzem, valami nincs rendben köztünk. Vagy ez tévedés?
- Andy. Szeretlek és szeretni is foglak, amíg élek, ezt te is tudod. Nem értem mire gondolsz, amikor azt feltételezed, hogy nem tudsz mindent. Igen, vannak dolgok, amiket nem neked mondok el, mert te úgysem értenéd. De ettől még szeretlek. – mondta, mire én csak álltam, és bámultam ki a fejemből. „amiket nem nekem mond el”? Nem értettem ezt az egészet, azt se, hogy miért nem mondja el nekem azokat a dolgokat. Ha baj van velem miért nem mondja el? Aznap már nem is érdekelt ez az egész, talán csak ürügy volt, hogy miért lóg annyit Ashley-vel, amit mondjuk megértek, mert ő tényleg nagy arc és minden őrültségben benne van. Este elalvás előtt még beszéltünk erről, arról, még a család téma is felmerült. Mind a ketten szerettünk volna, gyereket, de nem akartuk elsietni. Én alig múltam 20 és Alice is, „majd pár év múlva” mondtuk. Nehezen aludtam el, a gondolataim száguldoztak. Alice már régen aludt, amikor végre nekem is sikerült elaludnom.

*Reggel* - *Alice P.o.V.*

Andy előző este kérdezet, hogy vannak-e olyan dolgok, amiket nem mondok el neki. Neki sosem hazudnék, szóval mondtam, hogy igen. Tegnap is, Ashley-vel dumáltam a sexről és a gyerekekről. Ő ezeket megérti, hiába fiú, fel tudta fogni, hogy milyen nagy dolog, ha az embernek gyermeke születik. Teljesen bezsongott, de korántsem annyira, mint amikor felkértük az esküvő szervezésére. El is felejtettem közölni, hogy nem lesz esküvő, nem akarunk, felhajtást és egyébként is, az csak egy papír arról, amit amúgy is tudunk: szeretjük egymást. Nekem és Andy-nek ennyi pontosan elég. Aznap is Ash-el töltöttem a napot. Bementünk a városba és minden butikot végigjártunk. Nekem az egyszerű cuccok, míg Ashley-nek a halálfejes és csillagos dolgok jöttek be. Sokat nevettünk, szinte már el is felejtettem a Skyes ügyet. Egyik nap viszont rémálmom volt, ami túlságosan is valóságos volt, és felriadtam az éjszaka közepén. Andy nem volt mellettem, engem, pedig újra hatalmába kerített a sötét félelem. Az éjjeli szekrényen lévő lámpát nem értem el, így Andy-t szólongattam. Hirtelen a derekamat átfogta egy jéghideg kéz, amire felriadtam. Álom az álomban? A derekamon Andy forró keze volt, arca verítékben úszott. Felböködtem, mire kitágult szemekkel nézett rám vissza.
- Mi történt? Miért ébresztettél fel – ránézett az órára – hajnali fél 4-kor? Baj van? - hadarta a kérdéseket.
- Rosszat álmodtam. – mondtam, majd elmondtam neki az egészet. Mire végeztem már fájtak a szemeim, ő magához húzott és újra álomba ringatott.