| Ruins In The Dark 4. - Romok a sötétben 4. |

Reggel felébredtem, még nem volt teljesen világos. Kinéztem az ablakon, amennyire a kötél engedte. Kint mintha egy temető volna, az erdő sötét volt, szürke köd borította. Akárcsak egy horror filmben, halkan fújt a szél. Olyan érzésem volt, mintha már senkinek sem kellettem volna, senki sem keresett. Andy még mindig turnén a csapattal, a barátaim is elfordultak tőlem. Nem reménykedtem semmiben, csak abban, hogy Skyes elenged minél hamarabb és hazamehetek.

*Andy P.o.V. *

A turnénk mint mindig fárasztó volt. Kimerültünk, alig beszéltünk a hazafelé úton. A srácok is csak pihentek, nekem közben Alice-n járt az agyam.  Tegnap este beszéltünk utoljára, nem egészen egy napja. Már hiányzott és vele akartam lenni. Érezni a karjait az enyémen, látni a fekete szemeit. A turnébuszunk begördült a Biersak-ház elé, én meg kipakoltam és végre ledőltem a jól ismert kanapémra.  Túlságosan csönd volt otthon. Körbementem a lakásban, de nem találtam senkit.  Megnéztem a telefonom. Próbáltam hívni Alice-t, de nem vette fel. Letettem a konyhapultra és vártam.

* Alice P.o.V. *

Nézegettem a kilátást, aztán Matthew bejött, kezében a telefonommal.

- Most pedig írsz a drága Andy-dnek és megmondod, hogy az egyik barátnődnél alszol, és most ne keressen. Érthető voltam? – mondta majd a kezében megvillant a szike pengéje. Nagyot nyeltem.

- Öhm.. Igen. – feleltem, közben a lehető legtávolabb húzódtam tőle. Még mindig féltem.

- Most.! – utasított. Elvettem a telefonom és megnyitottam a hívásokat.

- Nem! – üvöltött rám. – Nem felhívod, hanem üzenetet hagysz neki. nem érdekel, mit akarsz, ha azt teszed, amit mondok, talán elengedlek. – hallottam az ajánlatot.

Inkább tettem, amit akart és hátha megmenekülök ez elől a pszichopata elől. Az üzenet nem lehetett se hosszú, se rövid, Matthew nem engedte, hogy úgy írjam meg, ahogy akarom. Ennyit tudtam írni: „Édes! Ne aggódj, minden rendben van, Jenny-nél vagyok, itt is alszok.  Ne gyere értem, szeretnék egy kicsit vele lenni, majd írok. Szeretlek!” Írás közben a könnyeim akaratlanul is megindultak a szememből, végig az arcomon, le a felsőmre. Egy hideg kéz érintette a kicsordult könnyeket. Matthew letörölte őket, mintha egy bizalmas barátom volna.  Lelöktem a kezét és újra az ágy végébe húzódtam, a sötétbe. Skyes elmosolyodott, majd megfordult és kiment. Hiába ment ki fizikailag, olyan volt, mintha mindig figyelnének, legalábbis mintha sosem lennék egyedül.

* Andy P.o.V. *

Megláttam egy SMS-t a telefonomon. Alice.től jött, furcsa mód, rövid volt, és nem túl tartalmas. Aggódtam érte. Hiányzott, de ha egyedül akar lenni, tiszteletben tartom.

Akkor még nem tudtam mindent, a sötét dolgokról még fogalmam sem volt.