41. Fejezet | The Truth Will Hurt You |

Reggel arra ébredtem, hogy fejem kegyetlenül fájt. Az előző estéről szinte semmi emlékem nem volt, csak néhány kép, ami megmaradt. Azt hittem, otthon vagyok, de nem. Mellettem Ashley feküdt egy takaróba tekeredve. Körbenéztem és rájöttem, hogy nyilván Ash-nél töltöttem az éjszakát. Emlékeztem az Angel Wings-re, a taxira és a fürdésre, de ez volt minden amit fel tudtam idézni. Felböködtem alvótársamat, aki nyújtózott egyet, majd felkönyökölt és lesmárolt. Csak úgy, minden előrejelzés nélkül. Riadtan toltam el magamtól, mire csak értetlenül pislogott rám. Végignézett rajtam, aztán én is rajta. Nem volt rajta semmi, csak a takaró, rajtam is csak egy ismeretlen póló volt.
- Ash.. mi..öhm. Szóval..érted. - néztem rá, közben elég kínosnak éreztem a helyzetet.
- Ha én azt meg tudnám neked mondani. Alig emlékszek valamire a tegnapról.
- Az nagyon jó, mert nekem is csak pillanatok vannak meg.
- Én emlékszek egy jó hosszú szakaszra, de azt lehet, hogy nem akarod tudni. - mondta fülig elvörösödve.
- Lefeküdtem veled? - a gondoltam megriasztott.
- Igen. Azt hiszem.
- Csak hiszed, vagy tudod? - a választól féltem.
- Tudom. Figyelj Alice. Sajnálom, hogy megtörtént, de mind a ketten elég részegek voltunk, főleg te, aki amúgy sem bírod a piát. - mondta, mire én teljesen lefagytam.
- Mikor? Hol csin...hol történt az egész? Nem emlékszek rá. Kérlek mond el.
- A szórakozó hely hátsó utcájában. Megmondom őszintén én kibaszottul élveztem, de te sem panaszkodtál. Durvák voltunk egymással, de kívántuk is. Aztán hazajöttünk egy taxival és együtt fürödtünk le, aztán aludtunk. - sorolta az eseményeket én egyikre sem emlékeztem.
- Akkor most lehet, hogy nekem...vagyis nekünk... - mondtam elcsukló hangon.
- Fogalmam sincs. Azt sem tudom volt-e nálam valami. Nálad?
- Azt hiszem. Várjál megnézem. - elkezdtem keresni az övtáskámat. Megnéztem a kis zacskókat. Megszámoltam, úgy emlékszek 3 volt nálam. Valaki odafent szeret engem, mert csak kettőt találtam a tárcámban.
- Fuh. Csak kettő van benne, de három volt. - mondtam ledőlve Ash mellé.
- Biztos? - nézett rám.
- Igen. Neked is úgy fáj a fejed mint nekem?
- Nem, én jobban bírom az italt mint te. Amúgy egészen kívánatos vagy a pólómban, főleg, hogy alul nem takar. - nevetett, mire egy párnát vágtam a fejéhez.
- Pervez barom!
- Ezt már tegnap is állítottad, de akkor még tetszett ez a tulajdonságom. Ja, és írtál Andy-nek hogy nem mész haza. Szerintem hívd fel, lehet hogy aggódik. - amint kimondta megcsörrent a telefonja. Andy hívta.
- Csá, haver! Ja, igen, persze. Tudom. Nem, ne aggódj. Oké. Na csá. - telefonálás közben hallani lehetett, hogy Andy-nek korántsem fényes a hangulata. Végig kiabált, Ash pedig tűrte.
- Nagyon ideges? - kérdeztem félve.
- Eléggé. Azt akarja, hogy vigyelek haza, de most azonnal.
- Nem akarok vele találkozni. Úgy rémlik elmondtam neked hogy mi volt köztünk.
- Igen igen, elmondtad, de mindenképpen haza kell menned. Hiányzol neki.
- Ha nincs más lehetőség, akkor oké. Hazavinnél?
- Persze, csak akkor motorral megyünk, de előtte letusolok, éjszaka megizzadtam. - mondta nevetve, aztán már én sem bírtam sokáig, vele nevettem. Felállt az ágyból és kinyúzott. Nem volt valami szemérmes ember, de így, előttem, pucéran nyújtózkodni.. Még Andy sem szokott.
- Öhm, Ash. Ha megkérlek akkor... - jelentőségteljesen mutattam azon testrészeire, amiket nem feltétlenül kellene látnom.
- Ja, ööö... bocsi, elfelejtettem, hogy itt vagy.
- Ne hazudjál. - nevettem rá. Felkapott egy boxert és úgy sétált tovább. Hamar készen lettünk, ki se festettem magam, igaz, nem volt nálam se szemceruza, se semmi, de Ash fel volt szerelkezve ezekből. Lesétáltunk az udvarra és ott állt egy fekete-piros motor. Felszálltam mögé, de nem találtam kapaszkodót.
- Ha nem akarsz leesni menet közben, engem kell ölelned. - vigyorgott pervezül.
- Nem érdekel majd megoldom valahogy. - mondtam.
- Nyugi, nem harapok. - nevetett felém. Eszembe jutott, hogy előző nap megharapta a karomat. Felhúztam a pólóm ujját és rámutattam a piros foltra.
- Tényleg?
- Az csak véletlen volt. - ahhoz képest, hogy haza készülök menni Andy-hez, és elmondani neki, Ashley-vel nagyon jól éreztem magam. Megragadtam az ülés szélét, de nem volt elég biztonságos, ezért inkább átkaroltam Ashley-t, aki amint megérezte a karomat felhúzta, egészen a szíve vonaláig. Rászorította és megéreztem azt, amit mutatni akart. A bordái között szüntelenül dobogott a szíve, erőteljesen, mégis valahogy vidáman. Felbőgött a motor és már száguldottunk is. A menetszél szétzilálta a hajam, ezért Ashley hátára tettem a fejem. Ő csak nevetett és jobban nyomta a gázt.  Hamar odaértünk a Biersack házhoz. Leszálltunk, de nem léptem tovább.
- Ash! Szerinted megmondjam neki, hogy te meg én lefeküdtünk egymással?
- Bízol benne? - költői kérdés. Persze, hogy bízok benne.
- Igen.
- Akkor mondjad. Meg fogja érteni, nem forrófejű, nyugalom. Megvárjam amíg bemész? - kérdezte komoly fejjel.
- Kérlek. - mondtam, mire Ő leállította a motort és nekidőlt. Elindultam a ház felé, de hátra néztem, ahol Ash-t láttam, amint bíztat, hogy menjek. Beléptem az ajtón. Nem kellett egy perc se, megjelent Andy.
- Azt hittem valami bajod esett. - mondta közben magához ölelt, de ellöktem.
- Andy. Még mindig haragszok rád, azért jöttem haza, mert el kell mondanom valamit.
- Micsodát? Mondjad. - felelte. Kinéztem az ablakon és megláttam Asley-t aki még mindig ott várt a motor mellett. Visszafordultam Andy-hez és kinyögtem.
- Lefeküdtem Ashley-vel. - ez a mondat teljesen lesokkolta, nem tudta hova tenni. Megértettem, az egyik legjobb barátjáról volt szó, de megtörtént és nem lehet visszaforgatni.
- Hogy te..és Ash? Lefeküdtetek? Mikor? Hol? És mégis miért? - csak úgy ömlött belőle a kérdés.
- Igen, én és Ashley lefeküdtünk, de ez egyszeri alkalom volt, nem fordul elő többet. Tegnap éjjel az Angel Wings hátsó utcájában. A miértre én sem tudok válaszolni. Megbocsátasz nekem? - ránéztem, de már könnyek csurogtak le az arcán. Amikor ugyanez történt, csak fordítva én is így reagáltam. Felé léptem, de ő hátrált. Nem akartam erőltetni ezért egy táskába összeszedtem pár ruhát és kivágtattam Ashley-hez.
- Baj lenne, ha egy-két napot nálad töltenék? - kérdeztem.
- Nem, dehogyis. Gyere, menjünk. - felszálltunk, beindította a motort és még egyszer hátranéztem. Andy ott állt az ajtóban és kiabált. Biztos a nevemet, de nem hallottam. Integettem neki, mire haragosan bement és becsapta az ajtót. Újra Ash hátába fúrtam a fejem, de ezúttal sírtam. Amikor megérkeztünk és meglátta a könnyeim nyomát az arcomon, azonnal odajött és nyugtatni próbált.
- Én rontottam el, én léptem félre . - szipogtam a pólójába.
- Ssss.. - mondta. A hajamba csókolt, közben pedig ringatott a karjaiban.
- Elrontottam mindent. Elűztem magamtól. Hiányzik.
- Tudom, de ne aggódj. Minden rendbe jön ez biztos. Gyere menjünk fel hozzám. - elvette a táskámat és a vállára dobta, a másik kezével az enyémet fogva mentünk fel. Le akartam fürdeni, az talán megnyugtat. Eresztettem egy egész kádnyi vizet és beleültem. A forró víz ellazította minden izmomat. Úgy fél órája lehettem a kádban, amikor halk kopogást hallottam.
- Igen?
- Csatlakozhatok? - Ash bánatos hangon szólalt meg.
- Persze. - feleltem. Belépett a kezében egy székkel, leült mellém és csak nézett.
- Rossz téged így látni. Mármint szomorúnak. Tudod, én nem akartam, hogy ez történjen, de nem tudom visszacsinálni.
- Értelek, ennek meg kellett történnie, el kellett neki mondanom és nem tehettem mást.
- Igen, ez igaz, de azért remélem nem váltok külön. - mondta, amin elcsodálkoztam.
- Sikerült kiszeretned belőlem, hogy ezt mondod?
- Nem. - lehajtott fejjel beszélt tovább. - Továbbra is kedvellek, de neked Andy az igazi. Látom rajtad. - mondta én meg megsimogattam a karját. Ő félszegen elmosolyodott, de továbbra is csendben maradt.
- Nem jössz be? - kérdeztem, hátha felvidulna.
- Nem, nem akarlak zavarni, meg amúgy is. Nem vagyok a pasid.
- Tudom, de én nem bánnám. - mosolyogtam rá.
- Biztos vagy benne?
- Igen! - feleltem, erre azonnal elkezdett vetkőzni. Levette a pólót és a boxert, lerúgta a papucsot és bemászott a kádba, velem szemben fél méteres távolságra tőlem.
- Ashley Purdy! A nagy csajozó beijedt egy Phoenix-i csajtól? - nevettem rá, mire közeledni kezdett. A szemöldökét húzogatta és közben matatott a víz alatt.
- Mit keresel? - kérdeztem fulladozva a nevetéstől.
- Téged.