- Hmmm... - mondtam
kicsit hangosabban, mint kellett volna. Ash fölém mászott kicsit rám
nehezedett, de a karjával tartotta magát a két oldalamon. Átöleltem a nyakát,
mire elégedetten mosolygott.
- Játszani akarsz velem? - kérdése váratlanuk ért.
- Igen. - feleltem, mire elkomolyodott.
- És Andy? Nem bánná?
- Most nem érdekel. - mondtam és csak úgy, hirtelen felindulásból megcsókoltam.
- Ezt most miért kaptam? - vigyorgott rám.
- Spontán vagyok. Nem régen még te hangoztattad, hogy "Egyszer élünk". Úgy gondolom, miért ne? Amit nem tud, az nem fáj neki.
- Akkor menj be a szobába. Egy perc és utánad megyek. - mondta, aztán kiterelt a kádból, megtörölt és beküldött a szobába. Lefeküdtem az ágyra és vártam. Ash tényleg egy percen belül megjelent. Lágyan elmosolyodott aztán elindult felém. A félhomályban is láttam a perverz tekintetét. Szorosan magamra húztam a takarót, elrejtve mindent. Mellém feküdt és lassan tolta a takarót lefelé, addig, amíg a térdemhez nem ért. Megsimította a combom belső részét, mire remegéssel válaszoltam. Erősen markoltam a karját és annál fogva húztam magamhoz egyre közelebb. Ajka szorosan simult az enyémre kényszerítve engem egy halk sóhajra. A nyakamat kezdte harapni én pedig továbbra is csak feküdtem, és hagytam magam. Egyik kezét becsúsztatta a pólóm alá és simogatni kezdte a hasamat, majd keze egyre fentebb játszott. A melltartóm kapcsával szórakozott, mire odanyúltam és helyette kikapcsoltam. Újra mosolygott aztán levette rólam a pólómat és a melltartómat is. Immár fél pucéran feküdtem előtte. Ő sem várt sokáig, lehúzta a boxert és a pólót. Akartam őt meg nem is, hiszen azt mondtam Andy-nek, hogy egyszeri alkalom volt és most mégis megteszem. Ashley észrevette rajtam, hogy gondolkozok valamin.
- Gond van? – kérdezte összehúzott szemöldökkel.
- Mindegy. – feleltem, de nem hagyta annyiban.
- Ki vele.
- Jó, Azon gondolkozok, hogy tényleg akarom-e. Mármint úgy lenni veled, mint pár napja.
- Szerintem akkor hagyjuk ezt az egészet. Azért nem tudod, hogy akarod-e, mert neked Andy az igazi.
- Nem akarlak megbántani se téged, se őt, de már magamon sem tudok kiigazodni. – mondtam és úgy is gondoltam. Az egyik percben még kívántam őt, a másikban undorodtam magamtól. Azt sem tudtam, hogy Ashley csak kihasznál, vagy tényleg kedvel és ezért csináljuk azt, amit.
- Ash! Te miért feküdnél le velem?
- Mert kedvellek, és mert izgalmas. – felelte, közben, pedig elmosolyodott.
- Izgalmas? Azért, mert Andy a pasim és veled vagyok?
- Részben. – perverz vigyor jelent meg ajkain.
- Mi az, hogy részben? Ez nem elég izgalom neked? – most már én is nevettem.
- Nem! – mondta, de inkább nevetett, mint hogy elmondja mi a másik – vagy esetleg többi – része. Visszahúztam magamra a takarót ő meg bebújt mellém. Gyorsan elnyomott az álom.
*Másnap [Ashley P.o.V.] *
Halk káromkodásra ébredtem. Kinyitottam a szemem és megláttam Alice-t, amint bukdácsolva keresi a ruháit és közben elsuttog néhány nem éppen szép szavat.
- Jó reggelt. – mondtam, mire megperdült a tengelye körül és kecsesen fenékre esett.
- Neked is. Ugye nem keltettelek fel? – kérdezte szégyenkezve.
- Dehogy!
- Akkor jó. Mit csináljunk ma?
- Nem tudom. Szerinted Andy nem hiányol téged?
- El akarsz küldeni már te is? – kérdezte úgy, mint aki azon nyomban elsírja magát.
- Nem. Nem akarlak elküldeni, de nem gondolod, hogy hiányzol neki vagy esetleg neked ő?
- Dehogyisnem! Hiányzik, mert szeretem, de ezt te is tudod.
- Akkor hazavihetlek? - kérdeztem mire lassan bólintott.
- Igen.
- Játszani akarsz velem? - kérdése váratlanuk ért.
- Igen. - feleltem, mire elkomolyodott.
- És Andy? Nem bánná?
- Most nem érdekel. - mondtam és csak úgy, hirtelen felindulásból megcsókoltam.
- Ezt most miért kaptam? - vigyorgott rám.
- Spontán vagyok. Nem régen még te hangoztattad, hogy "Egyszer élünk". Úgy gondolom, miért ne? Amit nem tud, az nem fáj neki.
- Akkor menj be a szobába. Egy perc és utánad megyek. - mondta, aztán kiterelt a kádból, megtörölt és beküldött a szobába. Lefeküdtem az ágyra és vártam. Ash tényleg egy percen belül megjelent. Lágyan elmosolyodott aztán elindult felém. A félhomályban is láttam a perverz tekintetét. Szorosan magamra húztam a takarót, elrejtve mindent. Mellém feküdt és lassan tolta a takarót lefelé, addig, amíg a térdemhez nem ért. Megsimította a combom belső részét, mire remegéssel válaszoltam. Erősen markoltam a karját és annál fogva húztam magamhoz egyre közelebb. Ajka szorosan simult az enyémre kényszerítve engem egy halk sóhajra. A nyakamat kezdte harapni én pedig továbbra is csak feküdtem, és hagytam magam. Egyik kezét becsúsztatta a pólóm alá és simogatni kezdte a hasamat, majd keze egyre fentebb játszott. A melltartóm kapcsával szórakozott, mire odanyúltam és helyette kikapcsoltam. Újra mosolygott aztán levette rólam a pólómat és a melltartómat is. Immár fél pucéran feküdtem előtte. Ő sem várt sokáig, lehúzta a boxert és a pólót. Akartam őt meg nem is, hiszen azt mondtam Andy-nek, hogy egyszeri alkalom volt és most mégis megteszem. Ashley észrevette rajtam, hogy gondolkozok valamin.
- Gond van? – kérdezte összehúzott szemöldökkel.
- Mindegy. – feleltem, de nem hagyta annyiban.
- Ki vele.
- Jó, Azon gondolkozok, hogy tényleg akarom-e. Mármint úgy lenni veled, mint pár napja.
- Szerintem akkor hagyjuk ezt az egészet. Azért nem tudod, hogy akarod-e, mert neked Andy az igazi.
- Nem akarlak megbántani se téged, se őt, de már magamon sem tudok kiigazodni. – mondtam és úgy is gondoltam. Az egyik percben még kívántam őt, a másikban undorodtam magamtól. Azt sem tudtam, hogy Ashley csak kihasznál, vagy tényleg kedvel és ezért csináljuk azt, amit.
- Ash! Te miért feküdnél le velem?
- Mert kedvellek, és mert izgalmas. – felelte, közben, pedig elmosolyodott.
- Izgalmas? Azért, mert Andy a pasim és veled vagyok?
- Részben. – perverz vigyor jelent meg ajkain.
- Mi az, hogy részben? Ez nem elég izgalom neked? – most már én is nevettem.
- Nem! – mondta, de inkább nevetett, mint hogy elmondja mi a másik – vagy esetleg többi – része. Visszahúztam magamra a takarót ő meg bebújt mellém. Gyorsan elnyomott az álom.
*Másnap [Ashley P.o.V.] *
Halk káromkodásra ébredtem. Kinyitottam a szemem és megláttam Alice-t, amint bukdácsolva keresi a ruháit és közben elsuttog néhány nem éppen szép szavat.
- Jó reggelt. – mondtam, mire megperdült a tengelye körül és kecsesen fenékre esett.
- Neked is. Ugye nem keltettelek fel? – kérdezte szégyenkezve.
- Dehogy!
- Akkor jó. Mit csináljunk ma?
- Nem tudom. Szerinted Andy nem hiányol téged?
- El akarsz küldeni már te is? – kérdezte úgy, mint aki azon nyomban elsírja magát.
- Nem. Nem akarlak elküldeni, de nem gondolod, hogy hiányzol neki vagy esetleg neked ő?
- Dehogyisnem! Hiányzik, mert szeretem, de ezt te is tudod.
- Akkor hazavihetlek? - kérdeztem mire lassan bólintott.
- Igen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése