2013. július 14., vasárnap

43. Fejezet | Someone Hurts You |





*Ashley P.o.V. *

Felszálltunk a motorra és elmentünk a Biersack rezidenciája.  Gyorsan odaértünk. Túl gyorsan. Még egy kicsit Alice-el akartam lenni, de ha menni szeretne, hát hagyom. Becsengetett, majd Andy anyja nyitott nekünk ajtót. Furcsán nézett felénk, de aztán odébbállt és beengedett. Nem szóltunk semmit, végig csöndben mentünk be a házba. Alice-re néztem aki olyan arckifejezéssel ment, mintha egy kínzószékhez menne.

- Andy hol van? – kérdezte Alice. Amy csak a lépcső felé intett. Felmentünk, de Alice megállt a lépcső végén.

- Mi a gond? – kérdeztem tőle.

- Semmi, csak nem tudom mit mondjak neki.

- Menni fog. Szereted és ez elég. – mondtam, aztán végre elindult ő is. A szobaajtó előtt megállt és csak nézte. Óvatosan kopogott, válaszként egy tárgy repült az ajtónak. Bizonyára Andy dobta neki. Mégegyszer kopogott, de ugyanaz. Nem nyitotta ki az ajtót.

- Andy. Én vagyok az, engedj be kérlek.

- Hagyjatok békén.

- Amy. Kérhetnék egy papírt és egy lehetőleg fekete tollat? – fordult Andy anyjához. Az eltűnt az egyik szobában majd amikor visszatért kezében néhány papírt és egy tollat hozott. Odaadta Alice-nek.

- Nagyon megbántottad a fiamat, remélem tudod kislány. – mondta Amy Alice pedig lehajtott fejjel bólogatott. Leült a fal mellé és íni kezdett.

* Alice P.o.V. *

Leültem a falhoz és írni kezdtem. Ki akartam mindent írni magamból Andy-nek címezve.



Ahogy újraolvastam ezeket a sorokat, szorongás fogott el. Átadjam neki? Ha újra elutasít? Ha nem akar többé? Ilyen és ehhez hasonló kérdések száguldoztak a fejemben. Összehajtottam a papírokat és felálltam. Megkerestem Amy-t és odaadtam neki őket.

- Kérem, ezeket adja oda Andy-nek, de ne mondjon semmit ha megkérhetem.

- Természetesen. – mondta és magához tartotta a lapokat. Ashley-hez fordultam.

- Ha nem gond, akkor elmennék még sétálni, mielőtt hozzád indulok. Addig te menjél haza nyugodtan, ott találkozunk.

- Rendben, de ígérd meg, hogy nem teszel semmi butaságot. – nem feleltem, még csak rá se néztem. Sóhajtott majd elindult az ajtó felé. Én is kimentem, de a kispatak felé igyekeztem. Leültem a partjára és elővettem a zsebemből egy kis fémtárgyat.

*Andy P.o.V. *

Elmentek. Mindenki elment. Lementem a nappaliba, ahol megpillantottam anyámat, amint nagyon szorgosan olvas egy papírt. Odamentem mögé, nem vett észre és csak annyit láttam, hogy „
– Alice – ’’ Ez bőven elég volt ahhoz, hogy hangosan felsóhajtsak. Ő megfordult és némán figyelt.

- Fiam! Oda akartam adni neked, de nem jöttél ki a szobádból.

- Elolvashatom? – néztem rá fájdalmasan.

- Igen! – felelte. Nem láttam semmit, csak összemosódott képeket magam előtt, de éreztem, ahogy néhány papír a kezembe csúszik. Szorosan rámarkoltam és felsiettem a szobámba. Becsuktam az ajtót, még le sem ültem, de már olvasni kezdtem. Az első pár sor után nem bírtam állni a lábamon, egyszerűen összerogytam és csak néztem ki a fejemből. Újra olvasni kezdtem:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Olvasóim: