7.Fejezet

Megettük a palacsintát, ami nagyon finom volt, főleg csoki sziruppal, amit Andy hozott. Amikor végeztünk, kimentünk a közeli parkba sétálni. Gyönyörű volt minden. A fák a zöld különböző árnyalataiban pompáztak. Letértünk a kavicsos útról, leültünk a tó partjára. A fű körülöttünk selymes, a napfényben szép zöld volt. Andy hátradőlt, én ülve maradtam. Sokáig fogtuk egymás kezét. Egy kevés idő múlva elkezdtem tépkedni a füvet a lábam előtt. Andy nézte egy darabig, hogy mit csinálok, majd megszólalt:

- Gond van? –ránéztem és szemben találtam magam aggódó kék szemeivel.
- Dehogy. Semmi bajom.
- Csak mert téped a füvet… azt akkor szokták, ha idegesek, vagy gond van.
- Semmi baj. Oké?
- Rendben. – odahajolt és megcsókolt. Hosszan és szenvedélyesen.

Pár órát még kint töltöttünk a tóparton, utána visszamentünk Andy-hez. Elment bevásárolni valami ennivalót, én pedig maradtam. Amikor becsukódott a bejárati ajtó, odamentem a könyvespolchoz és leemeltem azt a bizonyos könyvet. Fellapoztam ott, ahol legutóbb abbahagytam. Tudtam, hogy nem kellene elolvasnom, de annyira érdekelt, mit gondolhat rólam, hogy újra belekezdtem.  A szavakat olvasva kicsit könnybe lábadtak a szemeim. Tovább lapoztam és még több, főként rólam szóló bejegyzést találtam. Annyira el voltam merengve a naplót olvasásában, hogy nem vettem észre, amikor Andy hazajött. Megállt a nappali ajtajában és engem nézett. Amikor hátra fordultam megijedtem.

- Andy! Én nem akartam elolvasni… hidd el! – mentegetőztem és becsuktam a naplóját.
- Mit olvasol? – kérdezte.
- Ö… hát én… ezt – és felemeltem a könyvet.

Az arca elsápadt, de nem láttam rajta a haragot. Lepakolta a kulcsokat a kezéből és elindult felém. Nagyon megijedtem, nem tudtam mit tegyek. Próbálkoztam eltüntetni a kezemből, ami persze lehetetlen volt. Már csak pár lépés és itt lesz. A tenyerem izzadt, a torkom kapart. Odaért hozzám és leült mellém a kanapéra. Képtelen voltam a szemébe nézni. Kezével megfogta az állam, és maga felé irányította. Ránéztem, de féltem, hogy reagál majd, ha megtudja.

- Andy … én … én… nem akartam elolvasni, de tegnap délután akadt a kezembe, amikor beküldtél. – lehajtottam a fejem és a szőnyeg szálait figyeltem. Szégyelltem magam, amiért beleolvastam a naplójába.
- Ha nem akartad elolvasni, akkor miért van most is a kezedben? – a hangja nem volt éles, de tudtam, hogy nem örül ennek.
- Andy … kérlek, bocsáss meg. Csak olyan érdekes, ahogyan írsz rólam. Nem tudom miért olvastam el. Sajnálom.
Andy egy kicsit félre húzta a száját.
- Nem tudok rád haragudni, mivel szeretlek! De szólhattál volna. - mondta és lassan kivette a kezemből a naplót, visszatette az eredeti helyére. Mellém ült a kanapéra és átölelt.

- Szeretlek – suttogta a fülembe.
- Én is. – mondtam majd megpusziltam az arcát.

Így ültünk órákon keresztül. A gondolatok száguldoztak az agyamban. Elgondolkoztam mi lett volna, ha máshogy reagál erre az egészre és lehet, hogy összevesztünk volna. Nem akartam ilyenekre gondolni, hiszen nem történt semmi. Egy idő után Andy kiment cigizni. Amíg kint volt bekapcsoltam a TV-t és kerestem valami nézhetőt. Sokáig pörgettem, mire találtam egy zenei csatornát. Sok féle stílust hallottam, amíg egy hangra fel nem figyeltem. Hangosítottam a TV-n. Az a hang. Olyan ismerős volt. Mutattak egy közelebbi képet is. A lélegzetem is elállt.  Ők voltak ott, a Black Veil Brides. Azonnal kirohantam és szóltam Andy-nek, hogy siessen, mert benne vannak a TV-ben. Beszaladtunk a szobába és figyeltük a műsort, mígnem közölte, hogy az már régi felvétel, de aranyos, hogy szóltam neki.

- Annyira jó felvétel! - mondtam mosolyogva és neki dőltem Andy-nek.
Ő csak nevetett és megölelt. Nagyon fáradt voltam, a szemeim is fájtak, Andy ölében pedig igazán könnyű volt elaludnom. Amikor bevitt a hálóba, felébredtem egy kicsit, de Andy elkezdett énekelni, amire gyorsan visszaaludtam.